1944. szeptember 7-én álmukban gyilkolta le őket egy betörő szovjet (ukrán) előőrs. A város felszegi részén pedig harminc ártatlan szentmiklósi polgár – köztük egy hároméves gyermek – halt meg az akkori utcai harcok során. Rájuk emlékeznek az idei évfordulón is a gyergyóiak. A Gac-oldali megemlékezéseket 1990 óta szervezi meg Gyergyószentmiklós önkormányzata, de a város felszegi részén élő asszonyok akkor is gondozták a sírokat, amikor ezt tilos lett volna.

Amikor emlékezni sem szabadott arra, hogy itt magyar katonák estek a vérengzés áldozatául. Nekik köszönhető, hogy a sírok nem lettek elfelejtve, hogy ma emlékmű áll a sírok közelében, és hogy 159 székesfehérvári katona családja tudhatja, hogy hol vannak eltemetve a haza védelmére háborúba indult hozzátartozóik, a székesfehérvári Magyar Királyi 3. Szent István Gyalogezred katonái. Ezeké az asszonyoké az igazi érdem – szögezi le Bajna György, akinek Székesfehérvár képviselőtestülete Tiszteletbeli Polgár címet adományozott idén augusztus 20-án.

Mi történt akkor?

Azon az éjszakán a Gac-oldalban 119 idősebb katona és 40, aznap Gyergyószentmiklósra érkezett fiatal kerékpáros honvéd pihent. Valószínűleg az őrség nem volt megfelelően megszervezve, hiszen álmukban ütött rajtuk a szovjet előőrs, és mindenkit legyilkoltak. A közelben lakó felszegiek hallották a kétségbeesett kiáltásokat, de nem tehettek semmit, golyószórótűzzel tartották őket távol.

Reggel egy német partizánvadász egység és a Ditróból visszarendelt magyar katonák elől a szovjetek a felszegi házakba, gazdasági épületekbe menekültek, onnan lőttek felkutatóikra. A németek repülőgépről gyújtóbombákat dobtak, emiatt leégett a városrészben 284 porta, és csaknem ezer ember maradt fedél nélkül. Az előőrs tagjai szinte mind ott vesztek. Egy héttel később a magyar katonákat két tömegsírba hantoltatta el a várost megszálló szovjet (ukrán) parancsnokság. A temetést a felszegi emberekkel végeztették, így tudják, hogy az egyik sírban 90-en, a másikban 69-en nyugszanak.

A „hős szovjet katonákat” a város főterén temették el. 1992 után kihantolták maradványaikat, és a város köztemetőjében helyezték újra nyugalomra.

Tizenöt évvel ezelőtt egy idős ukrán férfi a főtéri temetőt kereste. Véletlenül olyan gyergyói veteránokkal állt szóba, akik a Szovjetunióban voltak hadifogságban. Nekik mesélte el, hogy az 1944-ben betörő II. Ukrán Hadosztály hadnagya volt, az előőrs tagja. A parancsuk az volt, hogy robbantsák fel a vasutat Gyergyószentmiklós és Tekerőpatak között, elvágva a magyar utánpótlási vonalat. Véletlenül bukkantak rá az alvó magyar honvédekre, és a „vérszag” eltérítette őket.

1990 után már hivatalosan is emlékeznek a történtekre Bajna György 1990-ben hívta fel az akkori polgármester, Dézsi Zoltán figyelmét a sírokra. Ugyanekkor ajánlott fel egy darabot a családi birtokból emlékhely létesítésére. Az első emlékművet Burján-Gál Emil szobrászművész tervei alapján Karancsi László készítette, a sírokra Orbán Béla faragott kopjafákat. Ezeket a székesfehérvári Honvédség és Társadalom Baráti Kör támogatásával tavaly hasonmásokra (Csibi Sándor faragó munkáira) cserélték, mivel az idő vasfoga erősen kikezdte az eredeti emlékművet. Az önkormányzat által állított emlékmű mellé sírkeresztet és emléktáblát helyeztek el a harminc felszegi ártatlan áldozat nevével. 2008-ban a székesfehérváriak emlékművét is felszentelték. Néhány éve a felszegi Munkás Szent József-templom oltáregyletének és kórusának tagjai, valamint az Erdélyi Történelmi Vitézi Rend néhány tagja gondozza a sírokat, tartja rendben az emlékhelyet.

A felszegi asszonyok emlékére a székesfehérvári HTBK állított kopjafát (Gál Csaba munkája). Az Erdélyi Történelmi Vitézi Rend szintén kopjafával tiszteleg. Itt zajlanak a megemlékezések a székesfehérvári Magyar Királyi 3. Szent István Gyalogezred pótszázadának elesett katonáiért és Felszeg égésének emlékére. Az egykori felszegi asszonyok helyét ma felszegi asszonyok és az önkormányzat vették át. Gondozzák a sírokat, virágot ültettek – mondja Bajna György.
sgy