Ugyanis a magyar sajtó minden értékét elvesztette az utóbbi évek politikai és üzleti forgatagában. Olyanná vált, mint egy búcsúban lerészegedett örömlány, akit nem csak meghágtak néhányan, de ki is rabolták mindenéből. És ez vonatkozik úgy a jobb-, mint a baloldali médiára. Már az is borzasztó, hogy a magyar médiát így kell említeni: jobb és bal. Ez a tény viszont magában hordozza a társadalom megosztását, az objektivitás megszűnését, az újságírói etika és a pártatlanság teljes megsemmisülését. Hiszen, gazdasági, politikai, egyházi és magán érdekek mentén működik maga az ország is. Nem csak a médiában, de az élet minden területén megnyilvánul a tudatlanság, a politikai elköteleződés, a hazudozás, a különböző botor rendeletek, amelyek a társadalom, alig fizetett, állami szektorban dolgozó tömegeinek életét nehezítik, a folyamatos, ilyen-olyan fenyegetésekkel nyilvánosságra hozott rendelkezések… és hosszan lehetne sorolni a káosz és az anarchia látható, tapasztalható jeleit. Mindezek fő közzétevője, generálója, magyarázója és véleményformálója az erősen megosztott sajtó, a helyezkedő újságírók, és a jól fizetett hazudozó schreiberek, firkászok, írni-olvasni alig tudó ifjonti bölcsek, akik csak a kapott parancs teljesítésére képesek. És ez, rettentően káros. Káros a társadalomra, a jövőre, a megmaradásra nézve.

Sokan és sokszor emlegetik a sajtószabadság kérdését, a demokráciát, a toleranciát… amelyek a mai magyar társadalomban hiánycikknek számítanak, mert az anarchiában efféle fogalmak elvesztik a jelentőségüket. Nem léteznek. A rendnélküliségnek ez a következménye, mint annak is, hogy minden, a sajtót tulajdonló cég, bank, liberális és nem liberális, kommunista és nem kommunista pártok, kormánymédia stb… megköveteli a médiától a hazudozást. Mindegyik a saját szájízének megfelelően.

Rengeteg példát lehetne hozni a fenti tényekre, akár az utóbbi napok, hetek, hónapok elképesztő és az igazságtól meglehetősen távol álló sajtóhíreiből – de fölösleges. Hiszen a gondolkodó újságolvasó érzi, látja, hogy valami nagyon hibádzik a tények és a valóság tekintetében. Aki pedig nem látja, annak hiába is hoznék példákat. Fölösleges. A társadalom már annyira elvesztette a pártoskodásban a józanságát, hogy már a szemének sem hisz, így a nyugodt, értelmes vita, bizonyíték elfogadása elképzelhetetlen.

A baj azonban nagy, de szakértelem, érzés, és a néplélek ismerete nélkül nem lesz jobb a helyzet. Ennek a kulcsa egy értelmes, művelt, diplomatikus médiairányítás kezében volna… ha lenne efféle.

Stoffán György