Veres András - akit papi körökben Véres Andrásként is emlegetnek -, tavaly júniusban, augusztus 1-jei határidővel nyugdíjba küldte Benkovich Ferenc plébánost, de ezzel a döntéssel sem az idős pap, sem a hívek nem értettek egyet. Ezért levélben fordultak Ferenc pápához, azonban ez a lépésük feleslegesnek bizonyult, hiszen Benkovich atya nem követett el semmilyen, ma divatos bűnt, amelyért nagy cirkusz mellett el kellett volna távolítani az egyházi szolgálatból. A győri plébános akkor már túl volt a nyugdíjazási korhatáron (75.), de tovább dolgozott volna a plébánián.
A hívek szerint a püspök bosszúja az volt, hogy Benkovich Ferenc, az általa korábban vezetett plébánián, valamint a nevéhez kötődő iskola és idősek otthona területén nem végezhetett papi tevékenységet. Veres András azonban most, felfüggesztette a lelkipásztori szolgálat alól. Ez azt jelenti, hogy éppen olyan büntetés alá vonta a püspök az öreg, egész életében az egyházért munkálkodó papot, mint amilyen büntetést a pedofil és a homoszexuális papokat szoktak kiróni. Ez pedig súlyos igazságtalanság az idős pappal szemben. Benkovich atya március végén, nagyböjti triduumát sem tarthatja meg a Pannonhalmi Főapátsághoz tartozó győrszentiváni templomban. Veres tehát püspöki hatalmát arra használja, illetve úgy él vissza vele, megvonja a hívektől a lelki épülést és megalázza a felszentelt idős papot. Vajon Krisztus szenvedése nem pont ezektől a főpapi intézkedésektől fájdalmasabb? Erről kell, hogy szóljon a Nagyböjt időszaka? Igen erről… hiszen Jézus szenvedését is az árulás és a zabolátlan bosszú generálta.

A vita tárgya, a személyes antipátia mellett annak a két alapítványnak a sorsa, amelyeket korábban az idős atya hozott létre: egyrészt az Apor Vilmos Római Katolikus Iskola Alapítvány, amely a győri Apor Vilmos iskolaközpont tulajdonosa, valamint egy másik, a negyven éve Benkovich Ferenc által épített Szentlélek templom és egyházközség támogatására, valamint a Szent Anna Otthon építésére és fenntartására létrejött alapítvány.
A püspök álláspontja szerint problémás, hogy az alapítványok működésébe, gazdasági és jogi hátterébe nem láthat bele az egyházmegye, illetve az, hogy a kuratóriumok élén Benkovich Ferenc olyan szerepet vállalt, amivel megvalósult és megvalósul az egyházi törvény áthágása.
Az egyházmegyének valójában az alapítvány tekintélyes ingatlanvagyonára – az iskola épületére, a győrújbaráti lelkigyakorlatos házra, a Szent Anna otthonra – fájhat a foga. A Győri Egyházmegye, azaz a püspök, a plébánoson kívül mással nem kíván kommunikálni, különösen nem a sajtón keresztül, „hiszen ez belső, egyházi ügy”. „Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a személyes fegyelmi ügy és az Apor Vilmos iskola fenntartásával kapcsolatos megállapodás megújítása semmilyen összefüggésben nincs egymással” – tették hozzá.

Ez utóbbi állítást vagy elhisszük, vagy nem. Azonban biztosan lett volna olyan megoldás a fennálló problémákra, amely nem botránkoztatja meg a híveket, nem örvendezteti meg az egyházellenes politikai, társadalmi ellenzéket és nem alázza meg azt az idős papot, aki még a kommunista világban is azon dolgozott, hogy az elnyomott egyház épüljön és gazdagodjék. Tiltás helyett tehát, egy bölcsebb intézkedésben, inkább köszönet illetné a 78 éves papot… aki még ma is szívesen dolgozna, hiszen lassan - jó papok híján -, és a megbotránkoztató, cinikus döntések következtében kiürülnek a katolikus templomok…

(Szemlélek.hu nyomán, P.I.)