„Adható” támogatások, ingyen túlóra, kérdéses fizetésemelés… avagy, hol áll a munkáltatói erkölcs?
Kezd érdekessé válni a munkáltatók, a kormány és a munkavállalók viszonya. Egyre több helyről, a gazdaság minden szegmenséből hallhatók azok a panaszok, amelyek a munkavállalók megalázásáról, semmibevételéről szólnak.
Kezd érdekessé válni a munkáltatók, a kormány és a munkavállalók viszonya. Egyre több helyről, a gazdaság minden szegmenséből hallhatók azok a panaszok, amelyek a munkavállalók megalázásáról, semmibevételéről szólnak. Utánajártunk a panaszoknak és a tények alapján döbbenetes tapasztalatokat szereztünk. A munkaadók, beleértve az állami szektort is megkövetelik az ingyen munkát, azaz, a munkavállaló köteles túlórázni, amit nem kifizetnek, hanem nagykegyesen engedélyezik a csúsztatást. Igaz, legtöbbször a túlmunka csúsztatásának időpontját sem a dolgozó határozhatja meg, hanem a munkaadó. Ez a szomorú jelenség minden ágazatban fellelhető. Az új és nagy reményekkel induló keleti gyárak is hamar átvették ezt az erkölcstelen rendszert. Egy éve még fizették a túlórákat... Az állami cégektől, a gyárakig és a kisvállalkozásokig egyaránt visszaélnek a munkások termelőerejével. Miközben a munka becsületéről beszélnek, a munkaalapú társadalom nagyszerűségéről akarják meggyőzni a dolgozókat, addig fel kell ismerni, hogy a dolgozók, a bérből élők érdekeit a világon senki nem képviseli. Téveszme az is, hogy a szakszervezetek milliárdos vezérei a munkások érdekében bármit is tennének, de hasonló a helyzet az állami szektorban is, ha csak az oktatást, az egészségügyet, a közlekedést etc. vizsgáljuk.
Természetesen az ország gazdasági helyzete nem engedi meg, hogy ugrásszerűen emelkedjenek a bérek és az Ausztriához való felzárkózás ígért harminc évét be is tartsa a mindenkori kormány, ám az erkölcstelenség nem politikai fogalom, hanem emberi tartás kérdése. A munkaadók, a külföldi gyárak vezérei, a szakszervezetek ünnepi kulcstartót osztogató niemandjai és a menő vállalkozók, mind a munkásaik, a beosztottaik jogos béréből tollasodnak, hiszen a jogos bér és a „kialkudott” fillérek nem jelentik a dolgozók boldogulását… szemben a munkaadók mértéktelen gazdagodásával, arcátlan rabszolgatartásával. Tudjuk, kapitalizmus van… és azt is tudjuk, hogy lassan újra előkerülnek Marx művei… Hiszen, ahol a nyolcosztályos betanított munkás és a szakmunkás minimálisan fizethető bére között mindössze negyvenezer forint a különbség, ott baj van a gazdasággal, az emberi hozzáállással és talán az igazságszolgáltatás egyes elemeivel is. Marx mellett eszembe jut a Léviták könyve, 19 fejezetének 13. verse is: „Ne használd ki és ne zsákmányold ki embertársadat; a munkás bére ne maradjon nálad másnap reggelig.”

(Gy. S.)
2025.01.11 21:34:11


© Esti Újság - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!

© Esti Újság - 2025 - Hírek és Bulvár minden mennyiségben!