Nemrég igen gyanús ,és mondhatni nagyion fura körülmények között elhunyt egy huszonéves fiatalember a gyöngyösi kórházban. A helyi férfi korábban többször is mellkasi panaszok miatt kért segítséget a kórháztól. Pár nap elteltével ki is derült, hogy a fiatal betegnek szívelégtelensége van és kárlábban volt egy szívinfarktusa is. Érthetetlen módon mindez nem tartotta vissza az orvosait attól, hogy olyan veszélyes injekcióval csillapítsák a nyugtalanságát újra meg újra, amit szívbeteg sosem kaphatnak, mert rájuk ez halálos. A haloperid nevű gyógyszer ráadásul igencsak elavult, hisz az 1950-es években dobták piacra és nem is kevés mindösszesen csak 113 súlyos mellékhatása is van. De feltehetőleg olcsó, és ez a lényeg. A gyöngyösi kórházban pedig napokig tolták szegény fiatal betegbe a halálos szert, és senkinek sem tűnt fel, hogy itt valami nem stimmel, hisz napról napra rosszabbul lett Barnabás. Senki nem is nézett utána, de a fáradságot sem vette senki, hogy nem-e a haloperid miatt történik mindez ?  Nos senkinek nem volt fontos, hogy legalább elolvassa a gyógyszer kis papírját és megtalálja a 113 súlyos mellékhatás között azt a szót, hogy szívbetegeknél halálos.  Nos Gyöngyösre biztos nem szeretnénk kórházba menni, egy percre sem ezek után. Így a fiatal Barnabás állapota napról napra csak rosszabb lett és meg is halt. Sokkoló de a huszonéves Barnabás napokon át kapta ezt a haloperid nevű nyugtatót, amit szívbetegeknek tilos beadni. Nem tűnt fel senkinek úgy tűnik, hogy épp most náluk a kórházban szívbetegséget diagnosztizáltak Barnabásnál és csak adták és adták neki napokig a halálos nyugtatót. Az eredmény meg lett. Mondhatnánk, hogy esélyt sem adtak a betegnek arra, hogy éljen . Sőt túlzás nélkül azt is leírhatnék, hogy olyan ez az egész eset, mintha szándékosan akarták volna megölni, a fiatal beteget. Ennyire hülye és vak egy kezdő medika sem lehet, és egy főnővér sem, hogy ezt nem vették észre. Pedig ha ebből per lesz, már pedig lesz, úgy a főnövért is felelősségre vonják majd, az osztályokat vezető főorvosokat is és magát a kórház teljes vezetését is, hisz hiába nem tudtak ezen elképesztő esetről , bizony ezen személyek mind minden felelősek minden beosztottjuk tettéért. Az elhunyt férfi családja úgy tudjuk most panasszal fordult a hatóságokhoz, hogy kiderüljön, ki a felelős fiuk korai és értelmetlen haláláért. Sajnos eddig az érintett kórház nem ismerte el, hogy súlyos hibát vétettek, pedig ezzel mind Barnabás szeretteinek fájdalmát is csillapítani tudnák a gyászban és nem kellene évekig a családnak okozott sebeket tépnie senkinek sem, hanem hagyhatnák őket gyászolni. Nos elképzelhető, hogy a kórház vezetése észbe kap és bocsánatot kérnek Barnabás szüleitől és családjától, igazi magyar ember módjára. Vagy majd elkezdenek hazudozni és mindent tagadni, ami a magyar kórházak vezetésénél divat. Sajnos Magyarországon divat a kórházak részéről is , hogy inkább tagadnak és húzzák évekig a pereket csak azért, hogy ne kelljen fizetni, no meg azért, hogy a felelősöket nehogy azonnali hatállyal kirúgják az intézmény fenntartói. Arról pedig nem is beszélve, lehet sokan attól tartanak majd a gyöngyösi kórháznál, hogy elkezdik majd szépen egy belső vizsgálat keretein belül átnézni az utóbbi évek  fura haláleseteit. S lehet van mit titkolni a kórház vezetésének. Arról nem is beszélve, hogy vajon milyen orvos lehet az, aki azt se tudja mit lehet beadni egy krónikus betegséggel küzdő páciensnek és mit nem ?  Vagy nem tud olvasni az adott osztályt vezető doki, és a többi orvos sem, mert mondjuk Romániából hoztuk őket, vagy tök tehetségtelen lenne minden orvos és főorvos a gyöngyösi kórházban? Hihetetlenül hangozna. S akkor még nem is beszéltünk nővérekről és főnővérekről. Nekik sem tűnt fel, hogy ez a nyugtató halálos ? A hosszú évek rutinja átment volna nemtörődömségbe ?  Ez is hihetetlenül hangzik így.  . A húszas éveiben járó Barnabás márciusban kereste fel a gyöngyösi kórházat, mert addigra már három napja köhögött és mellkasi fájdalmai voltak. A kórházban mellkasi CT-vel szívmegnagyobbodást állapítottak meg, így beutalták a kardiológiára, tüdőpanaszaira pedig kapott egy antibiotikumot, mert a kórházban nem akart bent maradni. Másnapra pedig – mivel korábban már kezelték pszichiátrián – a pszichiátriai gondozóba is elküldték. A gondozóban, mivel erősen köhögött, megkérték, hogy kint várakozzon, ám ő nem bírta a várakozást a mellkasi fájdalom miatt, ezért inkább hazament. Aznap éjjel viszont már annyira rosszul volt, hogy mentőt hívtak hozzá, és végül az egri kórházban látták el, ahol bár felső légúti fertőzést diagnosztizáltak, kezelésképpen mindössze egy köptetőszert írtak fel neki. Három nappal később Gyöngyösön újra CT-vizsgálatot végeztek, ami kimutatta a szívelégtelenséget, az EKG-n pedig látszott, hogy szívinfarktusa volt. Mindezek ellenére, hogy enyhítsék a nyugtalanságát és zavartságát, beadtak neki egy haloperidol injekciót – egy olyan pszichiátriai szert, amiről évtizedek óta ismert, hogy szívbetegek számára veszélyes az alkalmazása. Újabb két nap múlva elvégeztek egy ultrahangos szívvizsgálatot, és végre elkezdték a szívprobléma kezelését is. Ekkorra azonban már sokkal rosszabbul volt, mint bekerülésekor, és aznap este erősen leszedált állapotban át is vitték az intenzív osztályra. Bár itt már intubálniuk kellett és lélegeztetőgépre is került, furcsa módon továbbra is pszichiátriai kezelést kapott: még három napon keresztül adagolták az életveszélyben lévő fiatalembernek a haloperidolt, ráadásul egy nyugtatószerrel kombinálva. Amikor már nem tudták felébreszteni, mert kómaszerű állapotba került, végre leállították a haloperidolt. Ezen a ponton viszont már igen súlyos vese- és májproblémái is voltak, illetve tüdőgyulladása, a folyamatos ágyban fekvéstől pedig felfekvései lettek. Később testszerte folyadék gyűlt össze a szervezetében, amit leszívással távolítottak el – a legutolsó alkalommal 5 liter folyadékot. Május másodikán a gépi lélegeztetés mellett vészesen csökkenni kezdett a pulzusa, majd a gyors beavatkozás ellenére feladta a harcot, megállt a szíve. Barnabás szüleiben joggal merült fel a kérdés: ha egyetlen fiuk megfelelő kezelést kap a kórházban, talán még ma is élhetne? Az az egy dolog kézenfekvőnek tűnik, hogy testi problémáinak kezeléséhez aligha volt szükség haloperidolra. Mi is az a haloperidol? Ezt a szert még az ötvenes években fejlesztették ki, és 1967-ben engedélyezték antipszichotikumként, vagyis hallucinációk és egyéb pszichotikus tünetek kezelésére. Azóta sok más antipszichotikus szert is szabadalmaztak, ám a legtöbb ötven évvel ezelőtti szerrel ellentétben a haloperidol valamiért máig használatban maradt. A szívproblémákkal kapcsolatos kockázatok azonban nem csak a haloperidol sajátjai, általában az antipszichotikus szerekre jellemző, hogy súlyos egészségügyi problémákat okoznak. Összesen 113 figyelmeztetést adtak ki különböző országok gyógyszerhatóságai olyan kockázatokkal kapcsolatban, mint a szív- és érrendszeri panaszok, emésztőrendszeri problémák, önkéntelen mozgások, májproblémák, testsúlygyarapodás, cukorbetegség, illetve hirtelen halál. Sajnos, ahogy azt korábban a WHO is megállapította, nagyon gyakran alkalmaznak testi kivizsgálás helyett pszichiátriai kezelést azoknál a pácienseknél, akik korábban már kaptak pszichiátriai kezelést. Ez pedig az egyik fő oka annak, hogy a pszichiátriai diagnózissal élő emberek átlagosan 10-20 évvel rövidebb ideig élnek. Barnabás családja egy jogvédő szervezet a CCHR segítségével panaszokat tett a hatóságoknál annak reményében, hogy kiderül, ki is követett el mulasztást, ami fa fiatal fiúk korai, tragikus és értelmetlen halálához vezetett.