Ha el nem is maradt, de érdemi tárgyalás a legutóbbi bírósági meghallgatáson sem történt Nikoletta és kisfiú ügyében, ahol a Gyámhivatallal küzdenek, amely mindenáron a kisfiú kényszergyógykezelését szeretné elérni és akár a kisfiú elvételét is. Mindez pedig azért is fura és egyben a hivatalok szokásos vízfejűségét mutatja, mert Nikoletta gyermekét megvizsgálták a szakorvosok, akik szerint semmiféle gyógyszeres kezelésre nincs szükség, hisz a gyermekkel nincs baj. Picit más, picit nehezebben illeszkedik be az új közösségekbe de ezt gyógyszer nélkül is lehet fejleszteni, javítani. A papírokat, szakvéleményeket meg is kapta a bíróság csak a Gyámügy nem így a bíróság napolt. Bár elektronikus úton adtunk be mindent időben, úgy tűnik sajnos az a rendszer nem tökéletesen működött, így a becsatolt dokumentumokat nem mindenki kapta meg. Emiatt lett új tárgyalási nap kitűzve.  Sajnos a Gyámügy továbbra sem enged és görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy a kényszergyógykezelés már pedig indokolt, legalábbis akkor, amikor elindították az eljárást a kisfiam és ellenem. Nem értem ezt a gyámügyes hozzá állást- mondta az Esti Újságnak T. Nikoletta édesanya. A hivatali packázás továbbra is megy jelen állás szerint. A Gyámhivatal erővel akarja kényszergyógykezelésre kényszeríteni a budapesti kisfiút. Mivel az édesanyja ezt nem engedte, elkezdődött a szokásos családi kálvária és az útvesztő a hivatali hatalmaskodásban. Mint azt korábban megírtuk Nikolettától erővel elakarták venni szeretett gyermekét, mondván a kisfiú beteg, és kényszergyógykezelésre van szüksége. A bírósági eljárás folyamatban van, de szerencsére a jogerős döntésig Nikoletta nevelheti kisfiát és úgy tűnik el sem vehetik tőle, mert semmi olyat nem tett , ami törvénytelen lett volna. Egyszerűen nem engedte, hogy a gyerekét olyan gyógyszerekkel kezeljék, amelyeknek súlyos mellékhatásai vannak. A fura per és a hivatali hatalmaskodásról szóló per így júniusban folytatódik. Hétköznapi ember könnyen azt gondolhatja, hogy ilyesmi Magyarországon biztosan nem fordulhat elő. A fiún első ránézésre látszik, hogy lényegesen intelligensebb az átlagosnál, tanulmányi és versmondó versenyeken indul, szinte minden érdekli őt, jóval tájékozottabb a korabelieknél. Sajnos azonban egy korábbi családi traumából adódóan nehezen viseli az iskolai körülményeket, kihívást jelent számára a beilleszkedés. Az anyukának emiatt gyermekpszichiáterhez kellett fordulnia fiával, aki homeopátiás szerekkel jó eredményeket ért el a gyermeknél. Később azonban a gyermek új szakorvoshoz került, aki a korábban már jól bevált homeopátiás szerek helyett az ADHD-ra, vagyis „figyelemhiányos hiperaktivitásra” elsődlegesen alkalmazott szert írta fel neki – egy serkentőszert, ami kémiailag nagyon közel áll a kokainhoz. Mivel az anyuka alaposan tájékozódott afelől, hogy ez a szer milyen károkat képes okozni a gyermek egészségében, nem egyezett bele, hogy kisfia ennek hatása alatt töltse hétköznapjait. Válaszként az anyuka tiltására a kórház a gyámhivatalnál indított eljárást azzal a céllal, hogy kötelezzék őt gyermeke gyógyszerezésére. Az elsőfokú hatóság az eljárás végén a gyermek védelembe vételéről döntött, egyszersmind a gyógyszerezés elrendeléséről. Az anya fellebbezett, de a másodfokú hatóság is ragaszkodott a gyermek kötelező pszichiátriai gyógyszerezéséhez. Miután az anya ezt visszautasította (hiszen a szakemberek is leírták, nem szükséges a gyógyszeres kezelés), a hatóság bekeményített: az elsőfokú határozatot megsemmisítették, és a gyermek nevelésbe vételéről döntöttek – vagyis arról, hogy a fiút kiemelik a családból és nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban helyezik el, ahol már nincs akadálya a kényszergyógyszerezésnek. Az anya azonban még ezután sem adta fel a gyermekéért vívott harcot: keresetet nyújtott be a bíróságra a másodfokú hatóság határozata ellen, elvégre két külön szakvélemény is alátámasztja a gyógyszerezés szükségtelenségét – melyeket a hatóság figyelmen kívül hagyott. Az első tárgyalásra április tizedikén került sor, az anya küzdelme fiáért májusban folytatódik. Mára már köztudott dolog, hogy a diagnózist, mely alapján a pszichiátriai szer adagolását a kórház elrendelte a gyermeknek, teljes egészében fizikai vizsgálatok nélkül, szubjektív vélemények és megfigyelések alapján állítják fel. Mindössze ennyi kell ahhoz, hogy egy gyermeket olyan szer szedésére kötelezhessék, amelyet méltán sorolnak egy kategóriába a súlyos függőséget okozó drogokkal: külföldön utcadrogként adják-veszik egymást közt a diákok, a videójáték versenyek (e-sport) résztvevői pedig teljesítményfokozóként használják. A gyámhatóság azon törekvése, hogy egy – nagyon is megkérdőjelezhető – pszichiátriai szakvéleményre alapozva elszakítson egy gyermeket szerető, gondoskodó édesanyjától, hogy ezentúl pszichiátriai szerek szedésére kényszeríthessék, komoly aggodalomra adhat okot bármelyik szülő számára: vajon mennyire tudhatjuk biztonságban gyermekeinket egy olyan rendszerben, amely már ettől sem riad vissza?