Valószínűtlennek tűnhet az a történet, ami egy budapesti anyukával és kisfiával esett meg a közelmúltban. Okos, igaz eleven fiával gyermekpszichiáterhez kellett fordulniuk, és mivel az anya nem engedte, hogy pszichiátriai szert szedessenek a fiával, most el akarják venni tőle a gyerekét. Nikoletta azonban anyatigrisként küzd és bíróságra vitte az ügyet. Az első tárgyalás el lett napolva a Fővárosi Törvényszéken, azonban a per május 8-án folytatódik. A tét nem kicsi, hisz vagy nevelheti kisfiát tovább vagy a Gyámhivatal kérésére elveszik tőle szeretett gyermekét. Küzdök a végsőkig. Az első tárgyalási nap most el lett napolva de nem aggódom. A bíróság nagyon figyelmes, és szakavatott, hisz azon kérésemnek helyt adtak, hogy a jogerős döntésig ne vehesse el tőlem a gyermekemet a Gyámhivatal. A bíróság a gyermek érdekeit tartja szem elött, igaz ez egy közigazgatási eljárás. A fiamat nem adom, nincs semmi olyan baja, amit gyógyszeres kezeléssel lehet csak megoldani. Én elleneztem a Gyámhivatal döntését, ezért most pedig elakarják venni a gyermekem.  Szerintem ez felháborító. -mondta az Esti Újságnak, Nikoletta, az édesanya.   Hétköznapi ember könnyen azt gondolhatja, hogy ilyesmi Magyarországon biztosan nem fordulhat elő. A fiún első ránézésre látszik, hogy lényegesen intelligensebb az átlagosnál, tanulmányi és versmondó versenyeken indul, szinte minden érdekli őt, jóval tájékozottabb a korabelieknél. Sajnos azonban egy korábbi családi traumából adódóan nehezen viseli az iskolai körülményeket, kihívást jelent számára a beilleszkedés. Az anyukának emiatt gyermekpszichiáterhez kellett fordulnia fiával, aki homeopátiás szerekkel jó eredményeket ért el a gyermeknél. Később azonban a gyermek új szakorvoshoz került, aki a korábban már jól bevált homeopátiás szerek helyett az ADHD-ra, vagyis „figyelemhiányos hiperaktivitásra” elsődlegesen alkalmazott szert írta fel neki – egy serkentőszert, ami kémiailag nagyon közel áll a kokainhoz. Mivel az anyuka alaposan tájékozódott afelől, hogy ez a szer milyen károkat képes okozni a gyermek egészségében, nem egyezett bele, hogy kisfia ennek hatása alatt töltse hétköznapjait. Válaszként az anyuka tiltására a kórház a gyámhivatalnál indított eljárást azzal a céllal, hogy kötelezzék őt gyermeke gyógyszerezésére. Az elsőfokú hatóság az eljárás végén a gyermek védelembe vételéről döntött, egyszersmind a gyógyszerezés elrendeléséről. Az anya fellebbezett, de a másodfokú hatóság is ragaszkodott a gyermek kötelező pszichiátriai gyógyszerezéséhez. Miután az anya ezt visszautasította (hiszen a szakemberek is leírták, nem szükséges a gyógyszeres kezelés), a hatóság bekeményített: az elsőfokú határozatot megsemmisítették, és a gyermek nevelésbe vételéről döntöttek – vagyis arról, hogy a fiút kiemelik a családból és nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban helyezik el, ahol már nincs akadálya a kényszergyógyszerezésnek. Az anya azonban még ezután sem adta fel a gyermekéért vívott harcot: keresetet nyújtott be a bíróságra a másodfokú hatóság határozata ellen, elvégre két külön szakvélemény is alátámasztja a gyógyszerezés szükségtelenségét – melyeket a hatóság figyelmen kívül hagyott. Az első tárgyalásra április tizedikén került sor, az anya küzdelme fiáért májusban folytatódik. Mára már köztudott dolog, hogy a diagnózist, mely alapján a pszichiátriai szer adagolását a kórház elrendelte a gyermeknek, teljes egészében fizikai vizsgálatok nélkül, szubjektív vélemények és megfigyelések alapján állítják fel. Mindössze ennyi kell ahhoz, hogy egy gyermeket olyan szer szedésére kötelezhessék, amelyet méltán sorolnak egy kategóriába a súlyos függőséget okozó drogokkal: külföldön utcadrogként adják-veszik egymást közt a diákok, a videójáték versenyek (e-sport) résztvevői pedig teljesítményfokozóként használják. A gyámhatóság azon törekvése, hogy egy – nagyon is megkérdőjelezhető – pszichiátriai szakvéleményre alapozva elszakítson egy gyermeket szerető, gondoskodó édesanyjától, hogy ezentúl pszichiátriai szerek szedésére kényszeríthessék, komoly aggodalomra adhat okot bármelyik szülő számára: vajon mennyire tudhatjuk biztonságban gyermekeinket egy olyan rendszerben, amely már ettől sem riad vissza?