Bár minden ország maga dönti el, hogy ad-e szavazati jogot a külföldön lakó állampolgárainak, és hogyan. Az is tény, hogy választás elött megint belenyúlni egy választásba nem etikus. Nemzetünk nagy vadásza Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes azonban nem tétlenkedett és  jegyzi azt a törvénymódosító javaslatot, amit péntek este nyújtottak be, és aminek célja, hogy „megteremtse az uniós lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok számára az aktív választójog gyakorlásának lehetőségét az Európai Parlament tagjainak választásán.” Természetesen ne aggódjuk, hogy nem jár sikerrel Semjén. Így  Az Európai Parlament tagjainak választásán az a magyar állampolgár is választó, aki Magyarországon élő, lakcímmel nem rendelkező választópolgár,az Európai Unió területén kívüli lakóhellyel rendelkezik. Az indoklásban az EU Tanácsának egy júliusban hozott határozatára is hivatkoznak, amely előírja, hogy a tagállamok meghozhatják az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a harmadik országban lakóhellyel rendelkező állampolgáraik is szavazhassanak az európai parlamenti választásokon. Ez azt jelentené azok a határontúli magyarok nem esnének ebbe bele, akik egy másik uniós országban élnek, ezért az elsődleges cél a kárpátaljai és a vajdasági magyarok szavazatainak biztosítása lehet. Az európai parlamenti választások megszervezésében elég nagy szabadságot adnak az uniós szabályok Magyarországnak. Uniós szinten csak általános követelményeket fogalmaznak meg a szerződések és a választásról szóló okmány.   Például azt, hogy a választásokat arányos képviselet elve alapján, listás vagy egyéni átvihető szavazatos rendszer szerint kell lebonyolítani, és hogy a választásnak általánosnak, közvetlennek, szabadnak és titkosnak kell lennie. Előírás még, hogy egy uniós állampolgár abban az országban is szavazhat az EP-választáson, amelyikben lakik. Ha például egy magyar állampolgár Belgiumban lakik, akkor jelentkezhet a belga névjegyzékbe, és szavazhat a belga pártokra az EP-választáson. Ebben az esetben a magyar választáson magyar pártokra már nem szavazhat. Döntenie kell, hogy melyik ország választási rendszerében adja le a voksát.   Az is közös szabály, hogy lehet bejutási küszöb, viszont nem lehet magasabb öt százaléknál. Litvániában, Lengyelországban, Szlovákiában, Csehországban és Romániában hozzánk hasonlóan 5 százalék ez a küszöb, Ausztriában, Olaszországban és Svédországban 3 százalék, Cipruson 1,8 százalék. A júliusi törvénymódosítás szövege alapján abban is szabad kezet kapnak a tagállamok, hogy hogyan biztosítják a szavazati jogát a területükün kívül élő állampolgáraiknak. Az Európai Parlament egyik idei tájékoztatója szerint Belgium és Görögország például csak akkor enged külföldön élő belga és görög állampolgárokat szavazni az EP-választáson, ha egy másik EU-s tagállamban laknak. A bolgár, az ír és a szlovák állampolgárok csak akkor szavazhatnak a bolgár, ír és szlovák jelöltekre, ha a saját országukban van lakcímük. Az EP-képviselők számát a magyarországi lakosság alapján lőtték be Akad egy érdekesség az EU-n kívüli állampolgárok szavazati jogával, amiből akár probléma is lehet. Amikor meghatározták, hogy melyik uniós országnak hány EP-képviselője van, akkor a magyarországi, lengyelországi, németországi és a többi országbeli belső lakossági adatokat vették alapul. Minél nagyobb a saját határain belüli lakossága, annál több EP-képviselője van egy országnak. Magyarország tehát a nagyjából 10 milliós lakossága alapján kapott 21 EP-képviselőt. Hogyha a magyarországi lakosságon kívül is tömegesen szavaznak az EP-választáson a magyar jelöltekre, attól még nem fogunk plusz egy képviselőt kapni, tehát sérül a lakosságarányos képviselet elve. Az európai előírások szintjén ez valószínűleg nem okoz gondot: amikor a miniszterek júliusban módosították az EU-s választási okmányt, valószínűleg úgy voltak vele, hogy minden ország ronthatja a saját képviseletének az arányszámait, ha úgy látja jónak.