A szakértők szerint az omlások számának drasztikus növekedése a tartósan melegedő klímának és az olvadó permafrosztnak tudható be.

A közelmúltban több kiránduló is arról számolt be, hogy hatalmas dörrenéseket hallott, majd kőomlások következtek, és vastag porfelhők emelkedtek a Monte Pelmo környékén, miután a hegy sziklás ormaiból nagyobb darabok szakadtak le, és zuhantak alá a Val di Zoldo völgyébe, a Belluno megyei Selva di Cadore település közelében.

A Cima Falkneren is hasonló omlás történt – ott a lezuhanó törmelék szerencsére még a hegy magasabb régióiban megállt, és senki nem sérült meg. A területet azonban azóta is folyamatosan figyelik, mivel a teljes hegyoldal egyértelműen geológiai átalakuláson megy keresztül, amit a kutatók a permafroszt felolvadásával és a klímaváltozás által kiváltott szélsőséges időjárási eseményekkel hoznak összefüggésbe.

„Többszörös sziklaomlás következett be a Cima Falkner nyugati és keleti lejtőin is. A közvetlenül érintett mászó- és túraútvonalakat azonnal lezártuk. Minden túrázót evakuáltunk a környékről, és nyomatékosan kérünk mindenkit, hogy a saját biztonsága érdekében szigorúan tartsa be a hatósági rendelkezéseket” – olvasható a trentinói hatóságok közleményében.

A sziklaomlások hírére kedden műszaki ellenőrzést tartottak a helyi geológiai szolgálat és egy helikopteres egység bevonásával. A vizsgálat megerősítette, hogy a hegycsúcs egészét egy aktív geomorfológiai folyamat érinti, amely nagy valószínűséggel az olvadó örökfagy következménye. Bár a Dolomitokban mindig is előfordultak omlások, a kutatók szerint az utóbbi években drámai növekedés tapasztalható ezek gyakoriságában.

„Soha nem láttunk még ennyi sziklaomlást ilyen rövid idő alatt” – mondta a la Repubblicának Piero Carlesi, az Olasz Alpesi Klub (CAI) tudományos bizottságának elnöke. Szerinte nincs kétség afelől, hogy a folyamatokat a klímaválság hajtja.

„A hegyek természetüknél fogva omlanak össze – nem maradnak örökre olyanok, amilyennek most látjuk őket. Ami új, az a tempó: világosan látszik, hogy az összeomlás felgyorsult” – tette hozzá Piero Carlesi. Carlesi magyarázata szerint a hegyeket eddig kvázi „összeragasztotta” a hideg, a sziklák repedéseibe beszivárgó víz megfagyott, és így stabilizálta a kőzetet. Most azonban a magasabb hőmérséklet miatt ez a természetes kötőanyag eltűnik, a repedezett sziklák pedig egyre gyakrabban szakadnak le és zúdulnak le a völgyekbe.

A Dolomitok másik ikonikus helyszíne, a Marmolada-gleccser is kritikus állapotban van. Tavaly olasz kutatók arra figyelmeztettek, hogy a hegycsoport legnagyobb és legismertebb gleccsere 2040-re teljesen elolvadhat. Jelentésük szerint a Marmolada naponta 7–10 centiméter mélységet veszít, és az elmúlt öt évben 70 hektárnyi felszíne tűnt el. 1888 óta, amikor a tudományos mérések elkezdődtek, a gleccser 1200 métert húzódott vissza – a kutatók ezt „visszafordíthatatlan kómának” nevezték. A szakértők egyetértenek abban, hogy a hegység átalakulása nem a távoli jövő kérdése, már most is zajlik, méghozzá látható és hallható formában. A kérdés már csak az, mennyire lehet ehhez alkalmazkodni.

(G.M.)