hirdetés

Stadler József úgy érzi, ismét elérhető közelségbe került számára, hogy az életére legalább annyi örömöt, mint amennyi bajt hozó futballstadionja az övé, pontosabban a neve által fémjelzett alapítványé legyen.

stadler 2-mnoEgy alapvetően fontos aktus az adásvételi szerződés már megtörtént, a Stadler alapítvány és a felszámoló között. Egyetlen lépés van hátra: az alapítványnak közel 50 millió forintot kell letennie, hogy teljesen az övék legyen a létesítmény. Azt, hogy  a pénzt miből teremti elő a nemrég ismét 5 évre elítélt akasztói juhász nem tudni pontosan, bízik az adakozókban. 

Én emiatt a stadion miatt ültem évekig börtönben – mondja a egyszerre megtört, de a fordulat okán bizakodó volt vállalkozó.

Azt ugyanis senki nem veszi figyelembe, hogy a ruhákkal foglalkozó vállalkozásom után minden fillérrel eltudok számolni, hiszen minden fillér után adót fizettünk. Ami rám a bajt hozta az egyértelműen a stadion! Mégis ez áll a szívemhez a legközelebb, mindenki elképzelheti mit éreztem, amikor évekig a kapuját sem léphettem át annak a pályának, amelyet én álmodtam meg és építettem fel.

A nagy fordulat azonban csak ezután következik.

Profi futballt többé nem játszanak ebben a stadionban, hiszen ahhoz rengeteg pénz kellene! Amolyan hatalmas, mindenki előtt nyitva álló közösségi teret képzelek el,amelyet pénztárcájától függetlenül mindenki igénybe vehet a rendezvényeire.

Egyetlen akadály tornyosul még az akasztói juhászember neve által fémjelzett alapítvány előtt: a rengeteg pénzt valahonnan meg kell szerezniük.

Nagyon remélem és bízom abban, hogy van egy olyan bank, vagy vállalkozó, akinek ez megér ennyit, és aki életem utolsó nagy álmának megvalósításában segít. Hiszen én már nem akarok mást, csak azt, hogy amikor eljön az idő, a stadionomban érjen az utolsó óra.