hirdetés

Továbbra sem foglalkozik senki az átvert szövetkezeti dolgozókkal, majd háromezer emberrel. Az ESZOSZ vezetői pedig élvezik a milliárdokat, hisz hiába tűnt el a rengeteg pénz, nekik kutyabajuk. Sőt, élnek, mint Marci hevesen. Úgy tűnik, jó potentátjuk van valahol. Az ESZOSZ által átvert, becsapott közel 3000 munkavállaló több mint egy éve vár arra, hogy sorsuk, helyzetük rendeződjön. Tavaly februárban minden úgy indult, mint a mesében. A munkaügyi központok segítségével kerültünk kapcsolatba a szociálisnak mondott szövetkezettel. Hittük azt, hogy a szövetkezet vezetői ténylegesen segíteni szeretnének rajtunk, hiszen többségünk alacsony iskolázottságú, több éve óta nem dolgozott, sőt vannak közöttünk olyanok is, akik talán még egyetlen napot sem dolgoztak életükben. Rövid időn belül kiderült, hogy csak álmodtuk az egészet, s keserű volt az ébredés.

eszosz2Tavaly június közepe óta minden lehetséges fórumot megjártunk, utcai demonstrációkat szerveztünk, levelet írtunk szinte a kormány minden tagjának, a Fidesz frakcióvezetőjének. Érdemi választ sehonnan nem kaptunk. Közel egy év után fogadott bennünket, 2016. május 25-én, Csepreghy Nándor miniszterhelyettes úr. Csepreghy úr ígéretet tett arra, hogy személyesen jár el ügyünkben, segít abban, hogy  ügyünk végre rendeződjön.

Eltelt a nyár, eljött a szeptember, az iskolakezdés. Sajnos az újabb közel négy hónap alatt gyakorlatilag semmi sem történt, ugyanott vagyunk, ahol 2015. nyarán. Sehol. A családok nagy részének még mindig nincs  legális jövedelme, többeket már kilakoltattak, sokuknál kikapcsolták az áramot. A munkaügyi hatóságok széttárják a karjukat, mondván ők nem tehetnek semmit. Ebben az ütemben a  közel 3000 család sorsa még 2016 végén  is, a mostanihoz hasonlóan, rendezetlen lesz.

Mivel Csepreghy úrtól május vége óta érdemi választ nem kaptunk, ezért augusztus 22-én ismét levelet írtam miniszterhelyettes úrnak. Választ nem kaptam, ezért  szeptember 13-án újabb levélben fordultam miniszterhelyettes úr titkárságához. A levélben sorstársaim és a magam nevében kértem, hogy a lehető legrövidebb időn belül tájékoztassanak arról, számíthatunk-e a kormány segítségére? Válasz, illetve megkeresés a kormányzat részéről  a mai napig továbbra sincs. Úgy tűnik, mi csak teher vagyunk a kormánynak, nem számíthatunk arra, hogy a bérgarancia-alapból belátható időn belül megkapjuk jogos járandóságunkat. Időközben  közel 1000 munkavállaló a munkaügyi bírósághoz fordult. A bíróság eddig minden esetben a munkavállalók javára ítélt, több százezer forintos elmaradt juttatásokról van szó. Van olyan sorstársam, akinek közel 800 ezer forintot  ítélt meg a bíróság. Mivel a szövetkezetnek tudomásunk szerint nincs vagyona, így ugyan papíron van pénzünk, de azért a piacon nem adnak semmit, attól még éhen is halhatunk.

Az ország szinte minden településén az olvassuk, hogy a kormány megvédi a magyar embereket. Nem értjük, akkor mi miért nem számíthatunk a kabinet segítségére, miért közömbösek az illetékesek nyomorunkkal szemben? Vagy nem tekintenek bennünket, romákat, magyar embereknek? Csak akkor vagyunk jók, amikor a szavazatunkra van szükség? Olyan nagy bűn az, hogy mi csak egyszerűen dolgozni és élni akarunk, szerény körülmények között, de teljes jogú magyar állampolgárként?

Számunkra már csak a nyilvánosság maradt, magunkra maradtunk. Mellékelten megküldöm Csepreghy államtitkár úrnak augusztus 22-én, illetve a titkárságának írt szeptember 13-ai levelemet. Kérem a tisztelt Szerkesztőség segítségét abban, hogy a magyar nyilvánosság megismerje nyomorunkat, kilátástalan helyzetünket. Nem tudom, milyen tragédiának kell ahhoz történnie, hogy végre valami érdemleges történjen, és azok, akik hatalmuknál fogva segíteni tudnának, azt tegyék, ami a dolguk.