hirdetés

A MOK etikai kódexe bár brutálisnak tűnik, de szükséges. A kamara a rendszerváltás óta lezüllesztett, kihasznált és lerombolt egészségügyi rendszer hibáit próbálja rendszerezni a világjárvány miatt, amit a politikusok okoztak azzal, hogy nem becsülték meg ezen réteget és szó szerint elűzték őket külföldre. ezért nincs elegendő szakember a lélegeztető gépekhez és ezért nincs elegendő szakápoló, akik kényszerből vándoroltak külföldre, ahol anyagilag megbecsülést kaptak és olyan egzisztenciát, amit itthon álmaikban sem gondoltak. Sajnos rengeteg beteg fog meghalni Magyarországon a koronavírus miatt de nem azért mert nincs gyógyszer, hanem mert nincs elegendő szakember. Ez pedig a politikusok felelőssége, akiket jobban érdeket a saját zsebük megtömködése, mint az alaptörvényben írt passzus, hogy minden emberi életet meg kell védeni.

 

Elkészült a magyar orvosi vészhelyzeti protokoll, ami számos etikai ajánlás mellett azt is tartalmazza, hogy ha kapacitáshiány miatt választani kell, melyik covidos beteget lássák el. A protokoll szerint azt a beteget kell előnyben részesíteni , aki az intenzív terápia hatására nagyobb eséllyel élheti túl a betegséget. A legmeghökkentőbb ajánlás szerint, ha olyan  szélsőséges helyzet alakulna ki, hogy a betegek túlélési esélyei ugyanazok, akkor sorshúzás dönthet el, kit kell megmenteni. Nos az picit fura, szokatlan is és talán meghökkentő is a kór mai emberének, hogy lehetnek olyan betegek, akik lottósorsolás útján maradhatnak életben. Azonban egy járvány, vagy egy háborús helyzet sajnos ilyen.

Ahogy az Etikai megfontolások az orvosi erőforrások elosztásához COVID-19-pandémia idején Magyarországon című kódex megjelent, a Magyar Orvosi Kamara elnöksége szinte rögtön elzárkózott annak “téves és félrevezető értelmezésétől, mely egyes sajtóorgánumokban sajnálatos módon napvilágot látott”.

A kormány napilapja a Magyar Nemzet ugyanis kiemelte a protokollból a sorsolásra vonatkozó részt, valamint Kásler Miklós arra adott reakcióját, miszerint nem tud azonosulni az ajánlás tartalmával, sőt határozottan visszautasít minden, a hippokratészi eskünek ellentmondó indítványt.

A Kamara közleményt adott ki az ügyben, amiben leírják, hogy a megfeszített munka eredményeként megszületett, a szűkös egészségügyi erőforrások vészhelyzetben való elosztására vonatkozó etikai ajánláscsomag egy laikus számára megdöbbentő lehet; de fontos megérteni azt a tényt, hogy – mint minden más országban – Magyarországon is szükség van egy ilyen ajánlásra vészhelyzet esetén. Akkor ugyanis a legfontosabb, hogy a rendelkezésre álló értékes időt ne a döntési helyzetekből fakadó, szinte elviselhetetlen morális teherrel való megküzdés tegye ki, hanem sokkal inkább az életek megmentése, írják.

Az innen letölthető ajánláscsomag többek között tartalmazza például, hogy ha orvosi kapacitáshiány miatt választani kell, akkor célszerű azt a beteget előnyben részesíteni, aki az intenzív terápia hatására nagyobb eséllyel élheti túl a betegséget, gyógyulhat ki, ahhoz képest, akinek a kórállapota ezt kevésbé valószínűsíti.
Továbbá az is áll benne, hogy a beteg intenzív terápiájának felfüggesztése, például levétele lélegeztetőgépről egy-egy páciensnél indokolt lehet, mivel az előnyök maximalizálása pandémia-helyzetben kulcsfontosságú. Az alkotók meggyőződése, hogy az intenzív terápia felfüggesztése, ezzel együtt osztályról történő kiadás vagy életvégi ellátás megkezdése néha szükséges lehet, hogy az eszközöket más, jobban rászoruló, a túlélés nagyobb esélyével bíró betegeknek adják. A pácienseket pedig már a betegfelvételkor célszerű tájékoztatni arról, hogy erre sor kerülhet.

Az “Érkezési sorrendtől független elosztás” című fejezetben olvasható, hogy azoknál a pácienseknél, akiknek a felállított etikai elvek és klinikai vizsgálatok alapján hasonlóak a kilátásaik, véletlenszerű kiválasztás útján kell biztosítani az egyenlő esélyeket (például sorshúzással), nem pedig a korábban felvetteket kell ellátni először. Különösen fontos a sorshúzás vagy más egyenlő esélyeket biztosító kiválasztás érintettek számára átlátható előkészítése és a később esetleg szükségessé váló bizonyítást is lehetővé tevő, dokumentált lefolytatása, bárminemű jogellenes előnyben részesítés kiküszöbölésével, teszik hozzá.

Közlik azt is, hogy a sorshúzást csak akkor használják, amikor a lefektetett etikai elvek mentén, szakmai szempontok (beleértve pontrendszerek) alapján történő priorizálást követően is azonos kilátásokkal rendelkező páciensek közül kell választani.

A kamara szerint azért fontos egy ilyen jellegű protokoll, hogy tiszta, és helyes irányelvek mentén tudjanak életeket menteni, és az erőforrások elégtelensége esetén levegyék kollégáik válláról azt az erkölcsi és pszichés terhelést, melyet korábban elképzelni sem tudtak.

A Magyar Orvosi Kamara annak örülne, ha az ajánlást egyszer sem kellene alkalmazni, mert az egészségügy dolgozói erejüket megfeszítve és életüket kockáztatva azon dolgoznak, hogy az elérhető legjobbat hozzák ki abból a helyzetből, amivel szembe kerültek. Az etikai ajánlás ebben nyújt segítséget, és célja az egészségügybe vetett közbizalom megerősítése, szögezik le.

Nos a kór mai emberének ezen etikai kódex bizonyos elemei furának tüntetnek vagy épp felháborítónak, hisz sokan nem éltek meg egy háborús helyzetet, vagy egy halálos világjárványt. Azonban , akiknek volt része ilyen helyzetekhez az tudja, sajnos ez nem szokatlan. Sőt a MOK etikai kódexe jó is egyben, hisz rendszerbe szedi mi a teendő. Igen ez az orvosoknak sem jó, hisz az életek megmentésére esküdtek fel, de, ha nincs elég orvos, nincs gyógymód, akkor sajnos ezzel számolni kell. Így legalább a későbbi elégedetlenségeket lehet némiképp csitítani és elfogadtatni. Nehéz ez, hisz akinek valamelyik szerette amiatt fog meghalni, mert nem őt sorsolták ki , az nehezen tudja ezt megemészteni. Azonban a MOK rendszerével egy valamit már most ki lehet zárni, hogy nem azon beteg fog segítséget kapni, akinek sok pénze van, vagy mert közismert személy, hanem a megfogalmazott etikai kódex szerint.

A MOK ajánlásából a politika egy valamit leszűrhet. Az ő kötelességük és alkotmányos teendőjük, hogy az ilyen helyzeteket megoldják elkerüljék. Az, hogy nincs elég szakorvos, vagy, mert a szakorvosok elvándoroltak az a politikusok felelőssége, akik a rendszerváltástól kezdve a világhírű ingyenes és elég jó színvonalú egészségügyi ellátást szétverték, nyomorba döntötték. A politikusok felelőssége, hogy az egészségügyi dolgozókat nem vették emberszámba, nem fizették meg őket és lemondtak róluk, szándékosan, mert a kormányok legfőképp rajtuk spóroltak. Ez most sajnos visszaüt. ez nemcsak a Fidesz hibája, hanem az összes kormányé. Bár a Fidesz most próbálja oltani a tűzet, de ez már megkésett és ez emberek életébe fog kerülni sajnos.

 

(csákány)