hirdetés

A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elsőfokú döntése szerint az NBH nyugalmazott tábornokának jogai a fogva tartásánál sérelmet szenvedtek. Így Galambos Lajosnak, aki igen hosszú időt töltött előzetesben a hírhedt kémper miatt most milliós kártérítés jár neki, ami aligha lesz gyógyír a szebb napokat kémfönöknek.

galambos lajos kémper

Galambos Lajos nyugállományú vezérőrnagy a Nemzetbiztonsági Hivatal volt vezetőjeként a Szilvásy György volt titokminiszter és mások elleni büntetőper vádlottja volt. Strasbourgban amiatt indított pert a magyar állam ellen, mert úgy vélte, hogy az ellene folyó büntetőeljárás során indokolatlanul hosszú ideig tartották előzetes letartóztatásban, illetve házi őrizetben. A kémfőnök arra hivatkozott, hogy csaknem 60 éves, büntetlen előéletű, és szilárd családi háttérrel rendelkezik. A hatóságok ennek dacára szökés veszélye miatt elutasították szabadlábra helyezési kérelmeit. A nyugalmazott tábornok kilenc hónapot töltött előzetes letartóztatásban, majd egy évet házi őrizetben, végül 2013 márciusában lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek el ellene. 2013 júliusában 2 év és 10 hónapos börtönbüntetést szabtak ki rá kémkedés miatt, de azt az ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla a múlt hónapban megsemmisítette, és az eljárás megismétlését rendelte el. Így Galambos üógyében még jó pár évig aligha lesz jogerős ítélet.

 

A strasbourgi bírák szerint a magyar hatóságok valóban megsértették Galambos szabadsághoz fűződő jogait. Az európai emberi jogi egyezmény szerint ugyanis senkit sem szabad indokolatlanul fogva tartani, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyét ésszerű időn belül kivizsgálják, az ítélethozatalig pedig szabadlábon védekezhessen. A strasbourgi bíróság szerint Galambos jogai azáltal is sérültek, hogy az igazságszolgáltatás nem vizsgálta ki elég gyorsan, hogy jogszerűen tartják-e fogva ítélet nélkül. A panaszos szerint sem ő, sem ügyvédje nem kapta meg a vádhatóságtól a fogva tartás meghosszabbítására, illetve a szabadlábra helyezésére vonatkozó ügyészi indítványokat.

 

A bíróság elsőfokú, nem jogerős ítéletében 6500 euró (körülbelül kétmillió forint) kártérítés és 3000 euró perköltség megtérítésére kötelezte a magyar államot.