hirdetés

Nap nap után hallgatom az emberek panaszát, hogy ezért meg azért nem jó a párkapcsolatuk. Hogy mindenféle mondvacsinált indokkal szétzilálják a már működő házasságukat, életüket. Keresik az igazit, a mindent elsöprőt, és fejest ugranak az ismeretlenbe gyakorlatilag védőháló nélkül.

parkapcsolat

Volna néhány kérdésem hozzátok, csak úgy nagy hirtelenjében.

Mit a fenét képzeltek?
Ti, akik szentül hiszitek, hogy majd minden szuperjó lesz és az életünk jobbra, szebbre fordul egy másikkal. Ti, akik nem lelitek az örömöt a pillanatban, csak folyton várjátok a csodát, ami majd a jónál is jobb lesz.

Ti, akik hiszitek, hogy emberek élete a megfelelő pillanatban és szakaszban majd egymásba fonódik. Jön majd a herceg meg a hercegnő. Lesz majd ló meg fele királyság is. Szűz is lesz mindenki, bár nem gyerek már. És papírlampionok fénye játszik majd a tiszta vizű tó felett?

Mondjátok el nekem! Hogyan tudtok még ebben hinni? Hogy nem látjátok, hogy a sors körénk dobálja a számunkra érdemes embereket, csak mi a nagy ideálisat keresés közepette eltékozoljuk a legjobb esélyeinket?
Miért nem világos, hogy nem ezt a társadalmat éljük? Sajnos szétrohadt, elkapkodott kapcsolataink romjaira kell virágot ültetnünk és abból felnevelni a belőlünk fontosat. És van egy hírem. A trágyázott földet jobban kedveli a mag. És ha valami szépet láttok onnan kibontakozni, locsoljátok rettenetesen, mert az elhullott növényen csak nagy sokára lesz újra jó talaj, ha lesz egyáltalán valaha az. Mindegy, hová születik és milyen környezetet teremt köré az élet.

Szeressétek félelem nélkül és őszintén! Mert eljön a nap, amikor megértitek, hogy olyasmit kaptatok, aminek nincsen párja ezen a világon. És ha hagyjátok elrohadni, vele hal minden érték, amibe még bele tudtok kapaszkodni a süllyedő hajón.

(Bánrévi Lili)