hirdetés

Új nagykövetet küld Budapestre az USA. Davis Pressman hollywoodi sztárok jogi tanácsadója is volt korábban, de az LMBTQ-közösségek elismeréséért is sikerelküzdött nemcsak Amerikában. Pressman jófejű, ravasz és jól átlát a dolgokon. Így nem véletlen, hogy a nemzetbiztonsági kérdésekben is jártas, és nagy szószólója a kisebbségi jogoknak.

 

Egyedülállóan jó ítélőképességgel rendelkezik, és képes a dolgok mögé látni ott is, ahol mások nem” – így jellemezte az Egyesült Államok egyik volt belbiztonsági minisztere David Pressmant, azt a polgárjogi ügyvédet és diplomatát, akit Joe Biden Budapestre küldene amerikai nagykövetnek. Pressman ért a médiához, ha kell, világsztárokkal szövetkezik, a nemzetbiztonsági ügyekben pedig nagyon otthonosan mozog. Nem véletlenül küldenék éppen őt Budapestre.

Ha választania kellene egy másik szakmát, akkor nem politikai stratéga vagy polgárjogi ügyvéd, hanem színházi rendező lenne, mert egy színházi rendező, egy polgárjogi ügyvéd és egy politikai stratéga szerinte ugyanazt a munkát végzi: megpróbálja láthatóvá tenni a láthatatlant. Ezt válaszolta egy 2004-es interjúbanDavid Pressman, az a ma már nemzetközileg is ismert ügyvéd és diplomata, akit Joe Biden amerikai elnök az Egyesült Államok új budapesti nagykövetének jelölt.

A 45 éves Pressmann jelölése apropóján a magyar sajtó egy része azt emelte ki, hogy a homoszexuálisok jogegyenlőségének szószólója és az LMBTQ-közösség elismertetéséért küzdő munkacsoportot is vezette az amerikai külügyben. Ám ennél azért jóval összetettebb az a terület, amelyhez ért. Azt, hogy Biden éppen őt nevezte ki, sokkal inkább az orosz–ukrán háborúval függhet össze, mintsem azzal, hogy mi az álláspontja a magyar kormánynak az LMBTQ-mozgalomról. Pressmann ugyanis nemcsak kisebbségi jogok területén, hanem a nemzetbiztonsági ügyekben is rendkívül otthonosan mozog. Két amerikai elnök ciklusa alatt közvetlenül három kabinettagnak dolgozott, mindannyian a nemzetbiztonság vagy a bűnüldözés területén.

Saját bevallása szerint azért lett ügyvéd, mert a jogban “a hatalom nyelvezetét” látta, amelyhez hozzáférést akart kapni, hogy a szívéhez legközelebb álló ügyeken dolgozhasson – mondta kissé patetikusan a már említett régi interjújában. Csakhogy nála a jogvédelem nem merült ki az irodai és tárgyalótermi munkában.

Miután a New York-i egyetemen végzett, Chicagóban kezdett el dolgozni az Amerikai Polgárjogi Unió helyi szervezeténél, ahol peres ügyeket vitt, de oktatott is. Ezután a Fehér Házba ment, ahol Bill Clinton alatt sajtófőnökként dolgozott. Innen lépett előre, amikor az 1993-97 között külügyminiszteri posztot betöltő Madeleine Albright különleges asszisztense lett. A külügyminisztériumban közvetlenül Albright-tal dolgozott, kommunikációs stratégiát alkotott és hajtott végre, kifejezetten érzékeny projekteket bíztak rá. A miniszter tanácsadójaként bejárta a világot, kormányközeli találkozókra és ENSZ-közgyűlésekre is elkísérte a külügyminisztert.

Később beszippantotta az amerikai nemzetbiztonság. Belbiztonsági miniszterhelyettesként a minisztérium szakpolitika-fejlesztési hivatalát vezette. Csupa olyan területért felelt ekkor, ami Oroszország háborúja miatt most is előtérbe került: szankciókkal, exportellenőrzéssel, vámokkal, külföldi befektetésekkel, transznacionális bűnügyi nyomozásokkal, kiberbiztonsággal és sok ehhez kapcsolódó belbiztonsági kihívásokkal kapcsolatos ügyeket vitt. A Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsának háborús bűnökért felelős igazgatójaként Pressman vezette azt a bizottságot is, amely szökésben lévő háborús bűnösöket kutatott fel és állíttatott bíróság elé. Hivatali ideje alatt több olyan célszemélyt tartóztattak le, akik sokáig elkerülték a letartóztatást.

A kétezres években nagyrészt Pressmannak köszönhető, hogy a világsajtó – annak is a bulváros, ám tömegekhez elérő része – felfigyelt arra, ami a nyugat-szudáni Darfúrban történt. Ez az a konfliktus, amely 2003-ban robbant ki, és nagyjából 2009-ig tartott, és amelyben több százezer ember életét veszítette. Pressman azért utazott el – polgárjogi ügyvédként – Darfúrba, mert állítása szerint rendkívül bántotta, ami 1994-ben Ruandában történt, és tudta, mindez megismétlődhet. “Amikor először érkeztem Dárfúrba (az Egyesült Nemzetek Szervezetével), azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a dárfúri embereknek a legkevésbé rám, egy New York-i polgárjogi ügyvédre volt szükségük. Fegyveres emberekre volt szükségük, akik megvédik őket az éheztetéstől és a mészárlástól” – mesélte korábban, majd megosztott egy olyan történetet, amelyben nem nehéz észrevenni a hasonlóságot az Ukrajnában zajló eseményekkel. “Soha nem felejtem el, hogy az észak-dárfúri Zam Zam belső menekülttáborban vezettem egy megbeszélést. Egy idősebb férfi félbeszakította a beszélgetést, és megkérdezte: “David úr, mikor érkezik a nemzetközi rendőrség, és mikor vet véget a szenvedésünknek?”. Ez nem egy hipotetikus kérdés volt. Egy részem nyíltan válaszolni akart: “Nincs nemzetközi rendőrség. Nincs politikai akarat, hogy bármit is tegyenek. Senki sem jön segíteni. Magatokra vagytok utalva.” De a Zam Zamban élő embereknek már csak a remény maradt, és még az is szűkös erőforrás. Ehelyett azt válaszoltam: “Nem tudom, mikor érkezik a segítség. Azt viszont tudom, hogy gondoskodni fogok róla, hogy az emberek hallják a történetüket és lássák a szenvedésüket.”
Pressman ezután döntött úgy, hogy hollywoodi hírességek segítségét kéri. Két héttel azután, hogy hazatért Dárfúrból, George Clooneyval, az apjával, Nick Clooneyval és egy operatőrrel visszautazott Szudánba. “A média lesújtó kudarcot vallott a huszonegyedik század első népirtásának történetét illetően. Míg Dárfúr nem tud híreket generálni, George Clooney igen. Bárhová megy, a kamerák követik. Azt akartam, hogy Dárfúr bekerüljön a hírekbe, hogy politikai tőkét teremtsek politikai vezetőink számára, hogy cselekedjenek. Bármennyire is kényelmetlenül érezzük magunkat a hírességek politikai/humanitárius ügyekbe bevonása miatt, a dárfúri embereknek, akikkel találkoztam, szükségük volt a hangjukra, és George Clooney-nak nagyhatású hangja van” – mesélte erről Pressman. A történet azért is figyelemreméltó, mert éppen Clooney volt az, aki két évvel ezelőtt egy interjúban Orbán Viktort és a brazil elnököt, Jair Bolsonarót emlegette, amikor a világot elárasztó dühről és gyűlöletről beszélt.

Pressman a hollywoodi sztárokkal kifejezetten jóban van, George Clooneyval, Brad Pitt-tel és Matt Damonnal együtt társalapítója volt a Not on Our Watch nevű emberi jogi szervezetnek.

“Lehet, hogy nem tudjuk megváltoztatni a világot. Lehet, hogy nincs meg az erkölcsi tekintélyünk, a politikai akaratunk vagy a bátorságunk ahhoz, hogy megállítsuk a mészárlást, de itt az ideje, hogy felismerjük, hogy a népirtást nem vademberek szervezik és hajtják végre vad földeken. A népirtás nem az ördög műve; emberi jelenség (…) A másokat marginalizálók által kikövezett út kényelmes és jól kitaposott út. Megépíthető itt, ott vagy bárhol. A mi kényelmünk és az építésében való bűnrészességünk nem változtat azon, hogy hová vezet ez az út” – magyarázta a darfúri háború apropóján Pressman.

A Barack Obama elnök által kinevezett és az amerikai szenátus által megerősített Pressman képviselte 2014 és 2017 között az Egyesült Államokat az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Az USA vezető tárgyalójaként vett részt nemzetközi vitákban világszerte, többek között az Oroszországgal, Európával, Kelet-Ázsiával és a csendes-óceáni térséggel, Afrikával, izraeli-palesztin kérdésekkel, többoldalú szankciórendszerekkel és nemzetközi bíróságokkal kapcsolatos ügyekben. Miután Trumpot beiktatták elnöknek, a Demokrata Párt köreihez sorolt Pressman megbízatása megszűnt. “Egyedülállóan jó ítélőképességgel rendelkezik, és képes a dolgok mögé látni ott is, ahol mások nem” – nyilatkozta Pressmannról Janet Napolitano, az Egyesült Államok korábbi belbiztonsági minisztere.

Pressmannak fontos szerepe volt a Donald Trump elleni vádemelési eljárásban is, mivel ő volt az ügyvédje az egyik legfontosabb tanúnak. Annak az Alexander Vindman amerikai alezredesnek, aki tanúskodott Trump és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök 2019. július 25-i telefonbeszélgetésének ügyében. Ezen beszélgetés alatt Trump harminc perc alatt nyolcszor kérte az ukrán vezetőtől, hogy vizsgálják ki az akkor még csak elnökjelölt Joe Biden, illetve fia ukrajnai ügyleteit.

( CsT)