hirdetés

A teaital Kínából ered, a császári udvarban a 7. századtól fogyasztották. Kutatók egy közel 20 évvel ezelőtti régészeti leletről most derítették ki, hogy a Jing uralkodó sírjában talált növényi maradványok minden idők legősibb, közel 2100 éves teája.

kínai tea

 

A Han-dinasztiabeli (i. e. 202–i. sz. 220) Csing-ti császár temetkezési helyének feltárásába még 1998-ban kezdtek az északnyugat-kínai Senhszi tartományban, de a Kínai Tudományos Akadémia csak mostanra állapította meg minden kétséget kizáróan, hogy az ott talált elszenesedett szerves anyag tea. A leletek között találtak cserépfigurákat, bronzból készült pecséteket, rizs- és kölesmaradványokat – számolt be a Hszinhua hírügynökség egy nemrég közzétett tanulmányra hivatkozva.

A tea Kínából ered és a Tang-dinaszia (618–907) idején terjedt el. A több mint 2000 éves tea azonosításából azonban arra következtetnek a kutatók, hogy az uralkodó osztály körében már jóval a Tang-dinasztia előtt is népszerű volt. A tea Han-dinasztia kori fogyasztásáról ugyanakkor megoszlik a kutatók véleménye: egyes szakértők szerint akkortájt a tea sokkal inkább számított gyógynövénynek, mint élvezeti cikknek, italnak.

A kínai legenda úgy tartja, hogy a teaital  „felfedezője” Shennong császár volt, akinek különleges kertje volt, számos illatos cserjével. Időszámításunk előtt 2437-ben (a teázás felfedezésekor) még a kínai császár udvarában is ritka kincs volt az egészséges víz. Szokás szerint fogyasztás előtt felforralták az uralkodó vizét, hogy ihatóvá váljon. Ekkor az egyik cserje levele belehullott a forró vízbe, ami azonnal elszínezte a folyadékot. A kísérletező császár a szolgálók aggodalma ellenére megkóstolta az italt, ami annyira megízlett neki, hogy soha többé nem volt hajlandó sima vizet inni, csupán illatos teát.