hirdetés

Évekig mérgezte hitelezőit egy ipolysági hölgy. Gy.Teréz a gyanú szerint szemcsempeibe tette a halálos mérget. Az egykoron bankvezetői állásban dolgozó nő 10 embert ölt meg, amiért nem jogerősen 25 évnyi büntetést kapott. A vádhatóság nem titkolja lehet, hogy a megmérgezett emberek száma ennél sokkal több volt és lehet Magyarországon is megmérgezhetett embereket.

 

Több tucatnyi embert küldhetett a másvilágra Gyönyör Teréz, akit egyelőre tíz gyilkosságért ítéltek ősszel huszonöt év börtönre – írja riportjában az Új Szó. Az ítélet nem jogerős, ám a nő túlélő áldozatai remélik, hogy végre börtönbe kerül, mert az első leleplezéseket követően még évekig garázdálkodhatott Szlovákiában és Magyarországon.

A rendőrség öt éve kezdett vizsgálódni az ügyben, amikor három ipolysági származású hölgy, Zdenka Uhlárová, Janka Kucharíková és Rigó Klaudia leleplezték méregkeverő barátnőjüket, aki mindhármuktól pénzt kért kölcsön. Gy. Teréz 2000-es évek elején az OTP Bank ipolysági fiókját vezette.

Zdenka Uhlárová a bíróság előtt arról beszélt, hogy 2015 tavaszán látogatta meg Terézt Ipolyságon, aki kávéval kínálta őt. Uhlarová hazafelé a városházán megállva rosszul lett, állítása szerint kiszáradt a szája, és forgott vele a világ. Annyira sikerült összeszednie magát, hogy elvezetett a lévai kórházi ügyeletre, de ott nem állapítottak meg semmit.

Uhlárovánt és férjét később Gy. Teréz vitte el Pozsonyba, és az autóban kapott tőle ásványvizet, majd nemsokára ugyanazt a szájszárazságot érezte, de nem annyira intenzíven, mint az első alkalommal. A nő 2015 húsvétján újra kávézott Terézzel.

„Rosszul lettem, és megkértem a férjét, hogy vigyen haza a szüleimhez. Teljesen ki voltam ütve, nem tudtam magamról. Teréz azt mondta édesanyámnak, hogy sokat ittam, attól vagyok rosszul. A bátyám hívott mentőt, és az ipolysági kórházba vittek. Ott agyvérzésre gyanakodtak, drogteszteket is végeztek a költségemre, de ezek sem mutattak ki semmit. Később utánanéztem, hogy az atropint nem is mutatják ki, ezért szinte tökéletes méreg. Végül egy pszichiáter barátom hívott fel, hogy még kettő, az enyémhez hasonló eset történt Ipolyságon” – meséli tovább a történetet. a sértett.

A másik két áldozat, Klaudia és Janka K. ugyancsak nagy összegeket kölcsönöztek Gy. Teréznek. Egy délután a nő a városi hivatalba betérve megkérte Klaudiát, hogy fénymásoljon le neki valamit, ehhez pedig ki kellett mennie az irodájából, így a teáját az asztalon hagyta.

Amikor visszajöttem, megittam és azonnal mentem a testületi ülésre. Ott lettem rosszul. Kitámolyogtam az utcára, nekidőltem egy oszlopnak. Két kolléganőm látott meg, ők hívtak mentőt – mondja Klaudia, akinek Teréz másodszor húsvétkor csepegtetett mérget a teájába. A lévai kórházban találkozott Jankával, egy ipolysági közjegyzővel, aki hasonló tünetekkel került oda és bár pedzegette, hogy ez nem lehet véletlen, végül másnapra rendbe jött.

Teréz harmadik hitelezője Janka K., a közjegyző volt.

„2015 februárjában az irodámba jött, és az asztalomon hagyott kávémba tette a mérget. Amikor rosszul lettem, nem hívott mentőt, holott a szomszédban van a mentőállomás. Végül én hívtam fel pszichiáter barátomat, hogy segítsen. Mire odaért 240/120 volt a vérnyomásom, már nem tudtam magamról. A neurológián ébredtem fel Léván, az orvosok agyvérzésre gyanakodtak, de a CT-vizsgálat ezt kizárta. Másnap jól éreztem magam, semmi betegséget nem találtak, ezért meg is nyugodtam” – meséli Janka.

A közjegyző még akkor sem gondolt arra, hogy Gy. Teréz meg akarja mérgezni, amikor pár hét elteltével újra együtt kávéztak, és ő újra ugyanazokkal a tünetekkel került kórházba. Harmadszor húsvét előtt ivott mérgezett kávét, ekkor már csak hajszálon múlott, hogy megúszta.

Az egyik lévai orvos az eset után felhívta ipolysági pszichiáter kollégáját, akivel gondolatban elkezdte összerakni az összefüggéseket és rájöttek, hogy atropinos mérgezésről van szó.

A három, több alkalommal is megmérgezett hölgy végül közösen csalta kelepcébe a méregkeverőt.

„Teréz befőtteket hozott nekem, még meg is kérdezte, nem viszem-e az autóba. Mire visszajöttem, nem győzött kínálgatni a kávéval. Mondtam, hogy nem iszom meg, mert magas a vérnyomásom, és megkínáltam vele az alkalmazottamat, akivel mindent előre megbeszéltem. Teréznek ez nem tetszett, szinte hisztériás rohamot kapott, eljátszotta, hogy rosszul van, de a kolléganőm kivitte a kávét. A férjem azonnal elvitte a rendőrségre, de a vizsgálat a kriminalisztikai kutatóintézetben négy hónapig tartott. Végül kimutatták az atropint, mi fel is lélegeztünk, de kiderült, hogy nem ilyen egyszerű a dolog.”

A lévai nyomozók kezdetben arra figyelmeztették, hogy ha megvádolják, Teréz feljelentést tehet ellenük rágalmazásért.

A nyomozás azzal zárult, hogy a mérgezés nem bizonyított, ám Janka fellebbezett, és a főügyészségen emelt panaszt, és megszellőztették az ügyet a sajtóban is. Ezután az ügy visszakerült Lévára, és egy ügyes nyomozónő kapta meg, aki pár hete vádat emelt Gy. Teréz ellen.

Gy. Teréz ellen érthetetlen módon nem gyilkossági kísérlet, hanem testi sértés miatt emelt vádat a nyomozó, ezért maradhatott évekig szabadlábon, és közben plébániai közösségekben, nyugdíjasotthonokban férkőzött idős emberek bizalmába, akiket aztán elkábított, és aláíratott velük egy nyilatkozatot, hogy minden vagyonukról lemondanak a javára.

A három atropinnal megmérgezett hölgy és pszichiáter barátjuk derítette ki, hogy a Teréz által „istápolt” magányos idős emberek közül gyanúsan sokan haltak meg hirtelen agyvérzésben, ezt megelőzően pedig valamennyien neki ajándékozták a házukat.

Tesmagon a helyiek szerint egy egész családot (egy idős asszonyt, a bátyját és az asszony fiát) irtott így ki, az ipolysági nyugdíjasotthonban is él egy idős hölgy, akit kisemmizett. Volt kolléganője, akitől szintén kért kölcsön, a londoni reptéren halt meg hirtelen, „agyérkatasztrófa” következtében.

A felsorolás biztos nem teljes, de az áldozatok száma soha nem fog kiderülni, mert Gy. Teréz felettébb körültekintően járt el és segítőtársai is lehettek, mivel az atropint biztosan nem nadragulyából főzte. Az ipolyságiak szerint egy kétes múltú orvos szerezhette neki a szert, aki ugyancsak kapott idegenektől ajándékba ingatlant. A szerződések megírásában egy helyi ingatlaniroda tulajdonosa volt segítségére, és a férje is mindenről tudhatott, mert mindenhová ő fuvarozta.

Gy. Teréz Jana Kucharíkovának 56 ezer, Zdenka Uhlárovának 44 ezer, Rigó Klaudiának 18 ezer euróval tartozik, ám a pénzről már mindhárman lemondtak, és örülnek, hogy élve megúszták a barátságot. Magyarázatot máig sem találtak Teréz viselkedésére, nem tudják, miért volt szüksége mindenáron ennyi pénzre.

Később, a bírósági vallomását hallgatva arra a következtetésre jutottak, hogy a nő egyszerűen pszichopata. Gy. Teréz a rendőrségen és a bíróság előtt is azt állította, segíteni akart vádlóinak, és fogalma sincs, hogy került az atropin a kávéjukba, amikor rosszul lettek, azt arra fogta, hogy egyszerűen részegek voltak. Több személyt is megnevezett, akikkel áldozatai együtt italoztak, ám közülük már senki sem él, ezért tanúskodni sem tudnak. Ő pedig a következő bírósági ítéletig továbbra is szabadlábon lehet.

( CsT)