hirdetés

A Balaton környékén bizony több helyen élt nagyobb lélekszámú zsidó lakosság. A kővágóörsi zsinagógáról viszont csak véletlenül lehet hallani manapság. Az egykoron szebb napokat látott épület, ma romos, és folyamatosan pusztul. A kővágóőrsi zsinagóga azonban így is elkápráztató és jó lenne megmenteni, mert megérdemli.

kovagoors_zsinagoga_KP

 

A források szerint Kővágóörsnek már a középkorban is lehetett komolyabb izraelita lakossága, de erről írásos bizonyíték nincs. A Magyar Zsidó Lexikon 1929-es adatai szerint a 2120 fős lakosságú település hitközsége 140 főt számlált. Maga a hitközség 1778-ban alakult, első rabbija Pfejfer Zélig Lébi volt, aki 1868-ban hunyt el. A hitközség anyakönyvi területéhez 9 környékbeli település tartozott. A közelben Tapolcán élt még nagyobb lélekszámú neológ zsidó diaszpóra, amely eredetileg a Kővágóörsi ortodoxoknak volt alárendelve. Az 1800-as évek végén Tapolca erősebben iparosodott Kővágóörsnél, és ott kiépült a vasút is. Ennek következtében Kővágóörs mint település jelentősége csökkent, és a környék hitközségei közül is a Tapolcai lett a jelentősebb, köszönhetően az áttelepüléseknek. A szent iratok Kővágóörsről a II. világháború előtt átkerültek Tapolcára.

Az épület történetéről Kerner Gábor, helyi építész mesélt a a Balatonölelés.blognak, az adatok ebben a bekezdésben főként tőle származnak. A zsinagóga valószínűleg az 1820-as években épült. Előépítménye, amely a női karzat feljáratát rejti magában feltehetően az 1880-as évekre készült el. Valószínűleg a mostani belső festését is ekkor nyerte el az épület, a belső lizénákra kékes, márványmintás festés került. A mennyezeti szekkók és a 4 felirat  is ekkor kerülhetett a helyére. A II. világháború során a helyi és a környékbeli zsidóságot elhurcolták, olyan holokauszt túlélőről nem írnak a források, aki visszatelepült volna Kővágóörsre. A zsinagóga telkén állt a rabbi háza, amit a 60-as 70-es években lebontottak. Ekkoriban maga a zsinagóga ÁFÉSZ raktár lett, majd a Révfülöpi Nagyközségi Közös Tanács birtokolta. A 80-as évek közepétől magántulajdonba került, többször tulajdonost is váltott. 1985-ben Kerner Gábor kezdeményezésére műemlékké nyilvánították, de a tulajdonosokat nem tudták kötelezni az épület helyreállítására. Komjáthy Attila, Cseh Tamás, Popovics László és Kerner Gábor többször tárgyalt a tulajdonossal, de ő mindig irreálisan magas árat kért az ingatlanért, viszont a jelek szerint azt semmire nem hasznosítja.

Az épület azóta sajnos egyre pusztul, bár még ebben az állapotában is látható egykori szépsége.