Ezen a napon, 1888. december 23-án robbant ki a holland festő Van Gogh és barátja, Gauguin között a veszekedés, amely nem várt véres fordulattal ért véget, levágta a fülét.

Van Gogh 1888-ban, ráunva a Párizsi nagyvárosi életre, erős vágyat érzett arra, hogy „a természetet fényesebb égbolt alatt lássa”, ezért a dél-franciaországi Arles-ba ment. Itt 190 merész színezésű képet alkotott, sárgára festett, bérelt háza a fontos dolgok és a boldogság jelképévé vált számára. Ekkor készültek legismertebb művei: a Gauguin karosszéke, a Napraforgók, a Vincent háza Arles-ban, a Roulin postás és a Virágzó fák. Barátja, Gauguin követte őt, több hónapig együtt laktak, festettek és ittak, de néhány hónap múlva összekülönböztek.

Van Gogh sokat szenvedett Gauguin szerinte fölényeskedő, lekezelő modorától, és attól is rettegett, hogy barátja elutazik. Feltehetően ez a félelem robbantotta ki 1888. december 23-án azt a veszekedést, amelyben van Gogh pengével támadt barátjára, majd levágta saját bal fülét. A levágott testrészt megmosta és a helyi bordélyházban a következő szavakkal adta át egy prostituáltnak: „Őrizze meg jól ezt a tárgyat!”

(Két német művészettörténész – Hans Kaufmann és Rita Wildegans – 2009-ben megjelent könyvükben amellett érvelnek, hogy van Gogh fülét a dulakodás közben Gauguin vágta le.)

Gauguin másnap Párizsba utazott, a magára maradt van Gogh álmatlanságtól és hallucinációktól szenvedett. Az őrültnek tartott festőt a szomszéd gyerekek kövekkel dobálták meg és kigúnyolták. Nyolcvanegy helybéli kérvényezte, hogy szállítsák kórházba. Van Gogh is tisztában volt állapotával, ezért maga kérte felvételét a közeli Saint-Rémi-de-Provence-ben található Szent Pál-apátság kórházába. Az itt töltött egy év alatt sem hagyott fel a festéssel, de színkezelése és formavilága elkomorodott. Többek között ekkor születtek a Két ciprus, Olajfák, Sárga búzamezők, Az arles-i nő című művei.

(Forrás: Fidelio)