hirdetés

Vánszorogva halad az a program, amelynek a célja, hogy bezárja a fogyatékosok gondozását végző hatalmas tömegintézményeket, a lakókat pedig sokkal élhetőbb lakásokba költöztesse, ahol önállóbban élhetnek. A kormány azonban még az önmaga által kitűzött határidőhöz képest is óriási lemaradásban van, 98-ból eddig mindössze hat intézmény bezárását kezdték el, az összes érintett fogyatékos kiköltöztetésére pedig még harminc évet kell várni.

fogyatékosok

Felkelés ideje, lefekvés ideje. Hozzátartózokkal való kapcsolattartás szabályai, együttélés szabályai. Reggeli időpontja, ebéd időpontja, vacsora időpontja. Ezek a címek egy véletlenszerűen kiválasztott magyarországi fogyatékosotthon házirendjében olvashatóak. A szövegből kiderül az is, hogy a lakók bizonyos műszaki berendezéseket csak engedéllyel vihetnek be az otthonba, eltávozni csak az intézmény vezetőjének hozzájárulásával lehet, és nem minden lakószobánál engedik, hogy a bentlakók kulcsra zárhassák az ajtót.
Ezek a kitételek szinte minden fogyatékosokkal vagy pszichés betegekkel foglalkozó intézet házirendjében megtalálhatóak. Ezekben a házirendekben ugyan benne van az is, hogy a lakók igényeire tekintettel kell lenni, és végső soron  velük egyeztetve kell az intézeti életet kialakítani, ennek ellenére az intézeti rendszer olyan, átlagember számára teljesen természetes folyamatokat is szabályoz, mint például a párválasztás.
A különböző intézetek között is nagy különbségek vannak, de az szinte mindegyikről elmondható, hogy vidéken, félreeső falvak szélén találhatóak. Amikor kialakították őket, direkt szempont volt, hogy ne legyenek szem előtt (se az intézmény, se a lakók). Jelen sor írója járt már olyan észak-magyarországi intézményben, ahol az intézeti dolgozók láthatóan megpróbáltak mindent megtenni a lakók kényelméért, akik kijárhattak a faluba is, a központ és a közért pedig csak egy köpésre volt, de olyan intézmény is van, amelyeket autópálya építők volt ideiglenes lakásából alakítottak ki az országút szélén, távol mindentől.

Egy intézetben nincs saját élet
Értelmi fogyatékossággal élők, pszichiátriai betegek, illetve egyéb, például mozgásszervi fogyatékossággal rendelkezők – sorolta fel az Abcúgnak Verdes Tamás, a TASZ fogyatékosügyi programvezetője, hogy milyen emberek élnek bentlakásos szociális intézetekben Magyarországon. A legtöbb intézetben élő magyar értelmi fogyatékosnak minősített ember. Ők jelenleg körülbelül 16 ezren élnek különböző intézményekben. Hozzájuk jön még közel kilencezer pszichiátriai beteg.
A kormány 2011-ben fogadta el azt a stratégiát, amelynek lényege, hogy bezárja az ötven főnél nagyobb fogyatékos otthonokat, a lakóit pedig kiköltözteti, úgynevezett támogatott lakásokba.
“Egy ilyen intézetben nincs saját életed” – magyarázta Verdes arról, miért törekednek a tömegintézmények megszüntetésére. A lakók többen élnek egy szobában, akár egy egész életen keresztül, és meg kell felelni az intézményi szabályoknak.

“Mások döntiik el, mikor kelsz, fekszel, mikor eszel, kimehetsz-e az utcára, még azt is, hogy szexelhetsz-e” – mondta Verdes. Hozzátette, hogy ez hasonló a katonasághoz, mégis szocális szolgáltatásnak nevezik. Ráadásul sok fogyatékos azért lakik intézetben, mert gondnokság alatt állnak, és kényszerítették őket arra, hogy ott éljenek.
Ezzel szemben a támogatott lakhatás keretében nyújtott lakások, lakóotthonok sokkal élhetőbbek.

“Egy jó lakóotthon sokkal szabadabb, mint egy intézet” – mondta Verdes. Egy átlagos magyarországi lakóotthonban sokszor még fellelhetők az intézményi élet kötöttségei, mégis inkább van intim szférájuk a lakóknak, többnyire szabadon járhatnak, házasodhatnak, pár helyen akár családot is alapíthatnak. A jelenlegi rendszernek az is nagy problémája, hogy az intézeti közeg sokakat elijeszt a szociális ellátástól. Verdes szerint sok családtag inkább otthon gondozza a fogyatékos rokonát, mintsem egy olyan intézetbe adja, amely az ország másik felében is lehet. Vedres szerint egy megfelelő támogatott lakhatási rendszer ezért azok számára is vonzó lenne, akik ma menekülnek az ellátórendszerből.
Ugyanakkor még a támogatott lakás sem teljesen szabad életforma, Verdes szerint például a legtöbb magyarországi lakóotthonban elképzelhetetlen, hogy egy lakó engedélyt kapjon rá, hogy a falubeli szerelme bent, a lakóotthonban töltse vele az éjszakát.

Közel 14 ezren kimaradnak belőle
A magyar kormány már 1998-ban törvénybe foglalta, hogy a nagyobb fogyatékosotthonokat ki kell váltani, azaz be kell zárni, és a lakókat lakásokba kell költöztetni. 2007-ben az akkori kormány már ki is írt rá egy pályázatot. Azt azonban a civil szervezetek megfúrták, miután kiderült, hogy az ideális párfős lakások helyett az állam akár 150 fős újabb tömegotthonokat is kialakíthat kitagolás címszó alatt. Végül a vonatkozó kormánystratégia 2011-es elfogadása után egy évvel, 2012-ben írtak ki újra pályázatot azzal a céllal, hogy a nyertes intézeteknek pénzt adjanak az otthon bezárására, és a lakók kiköltöztetésére.
“Mi arra buzdítjuk a kormányt, hogy minden intézményt zárjon be” – mondta Verdes. A kormánystratégia azonban szerinte csupán az úgynevezett ápoló-gondozó intézetek bezárását írja elő, amelyekben 12-13 ezer ember él, míg a 2-3 ezer enyhébb fokban fogyatékos embert elszállásoló rehabilitációs intézetekre nem terjed ki. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma úgy tájékoztatta az Abcúgot, hogy Magyarországon 98 darab 50 fő feletti ápoló-gondozó intézet van, amelyek összesen 11000 férőhelyesek. A stratégia szerint ezek kerülnek kitagolásra. Mindebből az következik, hogy a kilencezer pszichiátriai beteg, illetve közel ötezer enyhébb fogyatékkal rendelkező, vagy kisebb intézményekben élő intézetlakó kimarad a támogatott lakhatásból, és marad a nagy tömegintézményekben.

Lemaradásban van a kormány
De azok a fogyatékosok sem készülhetnek gyors költözésre, akik benne vannak a programban. A stratégia ugyanis azzal számol, hogy a 98 intézményt 2041-ig fogják kitagolni, azaz ez a 11 ezer ember is csupán harminc év múlva fog támogatott lakásokban élni.

“Ez egy harmincéves stratégia, ami egy sci-fi filmben elmegy, de egy viszonylag kis szektor reformtervezetének vicc” – mondta Verdes.Szerinte a stratégiában egyáltalán nincsenek belső határidők, így nem tudni, milyen ütemterv szerint zárják be az intézeteket. Egyetlen olyan kitétel van  a stratégiában, amely az eredményeket hivatott rögzíteni, illetve azokhoz képest felvázolni, hogyan kéne folytatni a programot. Ez a három évente elkészítendő úgynevezett cselekvési terv. A kormányrendelet szerint az első tervet 2014. márciusáig kellett volna elkészíteni. Azt azonban hiába kértük a minisztériumtól, ugyanis még most, tíz hónappal a kormányhatározatban szereplő határidő után sincs kész.
Az Intézményi Férőhely Kiváltást Koordináló Országos Testület “a Cselekvési Terv kidolgozása érdekében 5 tematikus munkacsoportot hozott létre. A munkacsoportok által előkészített anyagokat újra kell gondolnia a Testületnek, mivel azokban hangsúlyosabban szükséges érvényesíteni az egyéni igényeket. A munka jelenleg is zajlik, csak a fenti irányokat kellően figyelembe vevő Cselekvési Terv lesz alkalmas arra, hogy kormányhatározatban megjelenhessen” – írta a minisztérium. Arra a kérdésre, hogy mi indokolja a 2041-es határidőt,  az EMMI azt válaszolta, hogy a kiköltöztetéssel átalakítják a teljes intézményrendszert, amelyhez szemléletváltásra van szükség, és erre, plusz az átalakítás költségeire tekintettel, ez csak harminc év alatt valósítható meg.
Alig pár helyen indult el a program
A kiköltöztetésre fordított pénz valóban behatárolja a lehetőségeket ugyanis a magyar költségvetés saját forrásból nem költ a kitagolásra, hanem teljes egészében uniós forrásból finanszírozzák. Az előző, 2007-2013-as uniós támogatási időszakban hatmilliárd forint jutott intézménybezárásra. Verdes szerint ez a pénz kevés, mivel ilyen tempóval haladva még 2041-re sem fejezik be az intézetek bezárását. Ebből a pénzből az elmúlt két évben hat intézmény tudta elindítani a kitagolási a programot a 98-ból. Ezek a bélapátfalvai, a berzencei, a kalocsai, a mérki, a szakolyi és a szentesi fogyatékosotthonok. Ezekből az intézményekből közel hatszáz fő költözhetne ki.
Utánaérdeklődtünk a fenntartóknál, hogyan állnak a kiköltöztetéssel az egyes intézetek, de cikkünk megjelenéséig csupán a kalocsai intézet és a szakolyi intézetet fenntartó Szent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat válaszolt. Előbbi közölte, hogy eddig még egy lakó sem költözött ki, jelenleg a képzések beindításán, a lakók felkészítésén és a lakóegységek kivitelezésén dolgoznak. A Szeretetszolgálat pedig elküldött egy tavaly kiadott közleményt, amelyben azt írták, hogy várhatóan idén júniusig megtörténnek a kiköltözések.

Az új házak túl kirívóak
A kitagolást finanszírozó pályázattal azonban Verdes szerint több probléma is van. A jelenlegi pályázati struktúra egymilliárd forintot számol egy intézet kiváltására, pedig a különböző intézetek különböző férőhelyűek, van köztük hatvanfős és százötven fős is. Mind a hat pályázó intézetnek közel egymilliárdot ítéltek meg, így van, ahol egy lakó kitagolására kevesebb mint hét, és van, ahol több mint tizennégy millió forint esik.
Több esetben is új építésű ingatlanokat hoznak létre, holott Verdes szerint hasznosabb volna, ha használt ingatlanokat újítanának fel. “Ezek olcsóbbak, és a közösségbe való beilleszkedést is jobban segítik, hiszen nem keltenek irigységet a helyi közösségben” – mondta. A magyar kitagolási program három lakásfajtát különböztet meg: lakáscentrumot, lakóotthont, illetve sima lakást. Csak a férőhelyszámuk különbözteti meg őket, egy sima lakásba 6 fővel számol a program, egy lakóotthonba 12 főt költöztetnék, a lakócentrum viszont már ötven embert jelentene. Utóbbi Verdes szerint fából vaskarika, az ötven férőhelyes lakóotthon ugyanis ugyanolyan tömegellátás lenne, mint az intézet. Külföldön ez a fajta lakóegység nem is számít kitagolt lakásnak. A minisztérium szerint ugyanakkor a hat futó projekt esetében a férőhelyek 82 százalékának kiváltása maximum 6, illetve maximum 12 fő számára kialakított lakásokban valósul meg.
Arra a kérdésre, hogy mit terveznek a maradék 92 intézettel, az EMMI azt a választ adta, hogy a Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság az Emberi Erőforrások Operatív Program 2014-2020-as tervezése során “prioritásként kezeli a szociális intézmények kiváltásának folytatását”.

( Albert Ákos, Abcúg.hu )