A gyapjas mamutok a vadászat és a környezeti változások miatt pusztultak ki a Föld legnagyobb részén 10 500 évvel ezelőtt, de az Alaszkához közeli Szent-Pál-szigeten még 5 ezer évvel tovább éltek, ahol a klímaváltozás következtében egyre nagyobb ivóvízhiány miatt szomjan haltak az utolsó egyedek.

A jégkorszak utáni felmelegedés miatt a tengerszint emelkedett, a mamutoknak otthont adó sziget mérete zsugorodott, és néhány tó a tenger martaléka lett. A gyapjas mamutoknak egyre kevesebb, egyre sekélyebb vízvételi helyen kellett osztozniuk– számolt be a BBC amerikai tudósok új tanulmányáról.

Miközben rendszeresen jártak vízért a tavakhoz, kitaposták a növényzetet, ezzel talajrétegek csúszhattak a tavakba, amivel az ivóvizek mérete is csökkent. Ha nem volt elegendő csapadék, ami feltöltené a tavakat, már egy hónapnyi szárazság az állatok végét jelentette.

Az elefánt napi 70-200 liter vizet iszik, a tudósok feltételezik, hogy a mamut is hasonló mennyiséget fogyasztott.

A kutatók úgy vélik, a jelenleg zajló globális felmelegedés ugyanilyen következményekkel járhat a kisebb szigeteken, mivel a kisebb populációk nagyon érzékenyen reagálnak a környezeti változásokra.

A Bering-tenger Szent Péter-szigeti mamutpopulációjának kihalása az egyik legalaposabban tanulmányozott, történelem előtti fajpusztulás.