Egy új-zélandi vezetésű kutatócsoport Izraelben kifejlesztett módszere forradalmasítja a lombikbébiprogramot. A méhszövet előzetes stimulálásával kétszeresére, sőt esetenként háromszorosára nőtt az embriók beágyazódásának esélye.

Az új-zélandi kutatók nyolc kísérlet során összesen több mint ezer esetet vizsgáltak, és arra a következtetésre jutottak, hogy ha a nőkön a beültetés előtt elvégezték az Izraelben kidolgozott procedúrát, akkor jelentősen megnőtt az esélyük az embriók megtapadására, a kisbabák kihordására. Az esély kezelésenként átlagosan 9 százalékról 14-28 százalékra nőtt.

A módszert öt évvel ezelőtt véletlenül fedezte fel Izraelben Amiháj Baras professzor, a rehóvoti Kaplan kórház lombikbébiosztályának akkori vezetője. Biopsziával kereste egy nőnél a terméketlenség okát, ehhez felkarcolta a méh szövetét, a későbbiekben pedig, a lombikembriók beültetése után, sikerült a beágyazódás, és létrejött a terhesség. Azóta Izraelben elterjedt ez a lombikkezelés.

A „karcolásos módszer” mesterségesen gyulladást idéz elő a méh falán, ami új sejtek képződéséhez és egyenlőtlenebb felülethez vezet, megváltoztatja a nyálkahártyát, és ezzel elősegíti a beültetett embriók beágyazódását.

Egy viszonylag egyszerű, altatás nélkül végrehajtható beavatkozásról van szó, amelyet az embrió fogadása előtti hónapban háromszor végeznek el. A kellemetlen procedúrát csak legalább két sikertelen lombikbébi-kísérlet után javasolják.

Izraelben az egészségbiztosítók két megszületett gyermekig fizetik a termékenységi kezeléseket, és ezért a nők számos alkalommal próbálkozhatnak a teherbe eséssel. Volt olyan eset, amikor húsz sikertelen beültetés után a karcolásos módszerrel huszonegyedszerre jött létre a terhesség.

Ugyanakkor az új-zélandi kutatók hangsúlyozták, hogy a vizsgált esetek száma egyelőre csekély, az eredmények még nem egyértelműen bizonyítottak, és ezért óvatosan kell kezelni a módszer sikerét.