hirdetés

Az ülve töltött idő csökkentése lehet a leghatékonyabb módja az öregedés lassításának – állítják svéd kutatók. Meglepő módon a testedzés mennyiségi növelésével nem növelhető az élettartam, legalábbis a stockholmi Karolinska Egyetem professzorai erre az eredményre jutottak.

sitting work_stand up

A British Journal of Sports Medicine című folyóiratban közölt tanulmányuk szerint a túl sok ülés megrövidíti a kromoszómák végein található „védősapkákat”, az úgynevezett telomereket, amelyek megakadályozzák, hogy sejtosztódáskor sérüljön a genetikai információ.

A rövid telomerek a korai öregedéssel, betegségekkel és korai halálozással vannak összefüggésben, ami azt jelenti, hogy az ülve töltött idő csökkentése segíthet meghosszabbítani az életet azáltal, hogy megóvja a DNS-t az öregedéstől. Meglepő módon azonban a testedzés mennyiségi növelése nincs hatással a telomerek hosszára.

A stockholmi Karolinska Egyetemi Kórház professzoraként dolgozó Mai-Lis Hellenius szerint sok országban válik egyre népszerűbbé a rendszeres testmozgás, az emberek ugyanakkor több időt töltenek ülve. A szakember szerint sokan aggódnak amiatt, hogy már nem csupán az alacsony fizikai aktivitás, hanem a sok ülés, az ülő életmód is jelentős fenyegetést jelent az egészségre.

„Feltételezésünk szerint a kockázati csoportba sorolható idősek esetében az ülve töltött órák számának csökkentése fontosabb, mint a testmozgással töltött idő növelése” – idézte Helleniust a The Daily Telegraph.

A telomer a DNS-t „becsomagoló” makromolekula, a kromoszóma végén helyezkedik el, és az a feladata, hogy óvja a kromoszómát, és megakadályozza, hogy sejtosztódáskor sérüljön a genetikai információ. Ahogy az ember öregszik, a telomerek rövidülnek, szerkezetük gyengül, ami azt üzenheti a sejteknek, hogy hagyjanak fel az osztódással, és pusztuljanak el.

A mostani vizsgálat során a kutatók 49 túlsúlyos, döntően ülő életmódot folytató, hatvanas éveik végén járó ember vérsejtjeiben mérték a telomerek hosszát. Az alanyok fele hat hónapos edzésprogramban vett részt, a többiek nem. A résztvevőket lépésszámlálóval szerelték fel, kérdőív segítségével mérték, hogy napjában mennyi időt töltöttek ülve, és naplót vezettek a fizikai aktivitásukról.

Az eredmények szerint minél kevesebb időt töltött ülve valaki, annál hosszabbak voltak a telomerei, és annál nagyobb volt az esélye a hosszabb életre.