A borotválkozás a testszőrzet levágása a bőr szintjéig egy eszköz, többnyire éles borotva vagy borotvapenge használatával. A férfiak jellemzően az arcszőrzetüket, míg a nők főleg a láb- és hónaljszőrt borotválják.

 

Borotva, borotvapenge – történelem

A borotválkozásnak is van történelme, ami egészen az őskorig nyúlik vissza. Már az ősember is borotválkozott, barlangrajzok utalnak rá, hogy kagylókat, éles pattintott kőeszközöket használtak arra, hogy a szőrzetüket eltávolításák. Szerencsére ma már nem kell ilyen kezdetleges dolgokhoz folyamodni, a borotválkozáshoz az Extrametál.hu kínálatában is számos eszközt megtalálhatsz.

Az ókorban és a középkorban még borbélyok borotváltak, majd csak az ipari forradalom után terjedtek el az első összecsukható borotvakések, később pedig a biztonsági borotvák. Ezeket már otthon is lehetett használni.

Az első biztonsági borotva és a borotvapenge

Bár az első biztonsági borotva 1770 körül jelent meg, mégiscsak 1880-ban jegyeztették be a Kampfe-testvérek az első szabadalmat. Ezekben a borotvakészülékekben az élezéshez a pengét még el kellett távolítani.

Az első olyan biztonsági borotvát, ami kétélű volt, 1895-ben King Camp Gillette alkotta meg. Ebben csak cserélni kellett a pengét bizonyos használati idő után. A borotválkozás ezzel jelentősen egyszerűbbé vált.

Miért biztonsági a biztonsági borotva?

A biztonsági borotva a sérülések lehetőségét minimálisra csökkenti azzal, hogy a borotvakésekkel szemben nem enged nagy pengekiállást a borotvakészülékből. A borotvapengéket megalkotó King Camp Gillette és William Nickerson a XX. század elején szabadalmat jelentettek be rá, és 25 éven keresztül csak ő gyárthatott ilyen pengéket.

Gillette az évek során számos változtatást hajtott végre, aminek eredményeképpen a penge vékonyabb lett. Ma is ismert formáját 1933-ban érte el, azóta a forma és a méret nem változott. A fejlesztések azonban ennek ellenére sem álltak meg: a jobb anyagok és a gyártástechnológia tekintetében újabbnál újabb változtatások következtek. 1959-ig a szénacélból készült pengék könnyen rozsdásodtak. Ezt kiküszöbölendő 1959-ben Gillette kifejlesztett egy organo sziloxán gél bevonatot, ez rozsdamentessé tette a pengéket. A nagyobb cégek különböző bevonatokkal kísérleteztek, így 1962-ben bevezették azt a politetrafluoretilén bevonatot, amit ma teflonként tartunk számon. Előnye, hogy megvédi a pengét az oxidációtól és csökkenti a súrlódást.

A borotvapengéket így készítik a mai napig

Borotvapengéből óriási a választék – minden penge más és más tulajdonságokkal rendelkezik. Nagyon változó, hogy kinek melyik a legmegfelelőbb, emiatt érdemes kipróbálni több fajtát is. Mivel a pengék a különböző készülékekben különböző módon viselkednek, így a variációk száma szinte végtelen lehet.

Mivel az arcbőr és annak puhasága egyénenként eltérő és nem biztos, hogy megfeszül a borotva alatt, eltérő lesz a bőr reakciója is. Hogy elkerüld az ebből származó irritációt, vágásokat, mindig használj minőségi borotvapengét!