hirdetés

Most ünnepelné 30. születésnapját Lázár Bence, az Újpest tragikusan fiatalon elhunyt játékosa, televíziós szakértő. A lila-fehérek tehetsége három éve hunyt el, s vesztette el a csatáját a leukémiával szemben. Bence hiányzik mindenkinek és bár pótolhatatlan a szívünkben tovább él.

 

Ezen szomorú évforduló alkalmából a Soha ne add fel LÁZÁR BENCE Emlékalapítvány Facebook-oldalán megható sorok jelentek meg.

Valami szépet szeretnék Neked írni születésnapodon, de nem jönnek a szavak……………. Csak arra tudok gondolni, hogy miért nem vagy itt, miért nem ölelhetlek át, miért nem puszilhatom meg az arcodat, miért csak ilyen kevés időt kaphattunk együtt!? Egyáltalán hogy van jogunk nekünk az élethez, hogy lehetünk mi még itt nélküled?!

Emlékszem amikor kiderült, hogy érkezel és mondták, hogy fiú nem mertük senkinek elmondani, mert addig csak lányok születtek a családban. A legcsodálatosabb és legboldogabb pillanat volt, amikor megszülettél kócosan és kicsit pirosan. Igazi erős kisfiú voltál szőke göndöres hajaddal, már akkor látható focistákra hasonlítható görbécske lábaiddal.

Nevedhez méltóan igazi Bencés, eleven, nagyon aktív óvodás és iskolás lettél, tele erővel és energiával. Már pici gyermekként hozzád ragadt a labda és azután soha többé nem engedted el, nem érdekelt más. Eshetett az eső, hó, fújhatott a szél, de Te csak a labdát rúgtad, miközben én mindig azt mondtam neked „ tanulj, mert úgy sem lesz belőled focista” végül az lett. Később ezt nagyon megbántam, most már bevallhatom Neked. Anyai szívem aggódott, hogy inkább egy másik hivatást kellene választani. Tudatosan, teljes erőddel vetetted magad focis karrieredbe, hogy a legjobb legyél és bebizonyítsd, hogy innen erről a kis településről is el lehet jutni a legfelsőbb szintekre. Kimondhatatlanul büszkék voltunk rád, amikor első NB1-es meccseden 2 gólt rúgtál a Kaposvárnak. Nem volt nálunk boldogabb ember ott a Szusza Ferenc Stadionban, sikongattunk, ugráltunk, sírtunk örömünkben. Akkor ott beértél, révbe értél, megérkeztél. A kemény munka meghozta gyümölcsét, bebizonyítottad, hogy többé már nem kell aggódnunk érted, a célt amit kitűztél elérted.

Sajnos később jöttek a sérülések, a gerincműtét, de Te még akkor sem adtad fel, minden áron vissza akartál térni. Műtét után 2 héttel már olyan gyakorlatokat végeztél, hogy csak ámultunk. Sok vívódás és éberen töltött éjszaka után döntést hoztál a végleges befejezésre.

Sport Tv-s karriered épphogy elindult, amikor egy újabb, az eddigieknél sokkal nagyobb harc kezdődött a leukémiával szemben.
Emberfeletti küzdelmet vívtál betegségeddel, voltak nagyon nehéz napok, de soha egyetlen percre sem adtad fel, mindig volt új nap új lehetőségekkel. Mindig minden rossz helyzetből felálltál és kezdted újra. Így gondoltuk akkor is mikor az Intenzív osztályra kerültél. Hittük, hogy onnan is győztesként fogsz kikerülni. Sajnos nem így lett……………….elveszítettünk téged azon az átkozott napon. A fájdalom minden másodpercben belénk hasít, 3 év elteltével ugyanolyan élénken él bennünk minden, ami történt. Az idő semmit sem old meg hiába mondják, nélküled már soha semmi nem lesz olyan, mint mikor együtt voltunk.

A mai nap, születésed napja nem az örömről, a boldogságról szól, hanem a sírásról, a bánatról, fájdalomról, hiányodról. Ha van egy másik világ, ahol minden szép és jó, nincs betegség, van rengeteg boldog ember, van foci és vannak társak, akkor legyen csodás szülinapod!

(cst-t.l.)