Wágner Milán 2018-óta küzd az igazáért, aki arra várt majd 26 észtendőt, hogy az általa elkövetett bűntető ügyekben hozott ítéleteit összebüntetésbe foglalják. Picit érthetetlen egy földi halandónak, hogyha valakinek van több ügyből is ítélete, azt miért nem foglalják egybe és miért kell azért küzdeni, beadványok tucatjait írni, hogy az amúgy alkotmányos jogok automatikusan érvényesüljenek. Wágner úr esete bár egyedinek tűnik, nem az. A kérdésben ugyanis pestiesen mondva káosz van, kosz a jogegységi határozatok, az összebüntetések szabályozása a Büntető törvénykönyvben, és az Alkotmánybíróság véleménye sajnos nincs összhangban, így maguk a bírók is gondban vannak, ha összebüntetésben kell döntést hozniuk.

Az összbüntetés, ahogy kedvencünk Rejtő Jenő írta és nem most „…az összbüntetés intézményénél fogva ez előnyös, mert mintegy nagybani árban, jutányosabban értékelik a letöltendő hónapokat” a mai napig részben érvényes. Persze ezzel nem azt sugalljuk, hogy kövessünk el minél több bűnügyet, mert akkor jobban járunk, hanem csak Rejtő zseniális meglátására emlékezünk.

Nos esetünk főhőse Wágner úr is egyfajta Rejtői regény főhőse lehetne, aki a neves magyar író meglátását bizony megcáfolná, sőt egyenesen tiltakozna ellene, mert Wágner úr az általa elkövetett 10 bűnügy és ítélet ellenére nem kapta meg az összebüntetés lehetőségét, legalábbis nem mind a 10 ítéletre csak azok egy részére.

Először hittük is meg nem is Wágner úr panaszát, de amikor minden iratot a rendelkezésünkre bocsátott, nos meglepődtünk és néztünk mint a Moziban, hogy ez miképp lehet ? Egy több mint ezer éves országban, ahol a demokrácia is dübörög, a bíróságok függetlenek, s az Alkotmánybíróink is pártatlan okos emberek. Mert itt még az elítélteknekis vannak jogaik, az alkotmány pedig rájuk is érvényes, de úgy tűnik Wágner úr kivétel volt.

Wágner úr kálváriája 2006-ben kezdődött amikor is egy 1997-1999 közötti időszakban történt hat rendbeli csalás , 5 rendelő készpénz-helyettesutó fizetőeszközzel való visszaélés, és egy magán okirat hamisítás miatt 1 év 7 hónapra jogerősen elítélték. Majd 2008-ben újabb 1 évre ítélték el, majd 2009-ben hasonló ügyek miatt újabb 1 év letöltendőt kapott Wágner úr. 2010-ben ismét elítélték és immáron 2 évre ítélték el. De kapott még 1 év 4 hónapot, majd újabb 1 év letöltendőt, majd 1 év 6 hónapot, majd újabb másfél évet, aztán 10 hónapot, és 6 hónapot egy csalási ügy bűnsegédjeként. Ezen bűnügyek mint írtuk 1997-2006 között történtek. Mindez pedig bizony túros gombócból is sok. Wágner ügyeit 2019-ben a Budai Központi Kerületi Bíróság foglalta összebüntetésbe. De csak hat ítéletet a 11-ből.

Sajnos a 11 ítéletből csak hatot foglaltak összbüntetésbe, amiért 2 év 7 hónap lett a vége. Négy ítéletemet nem foglalta a bíróság összebüntetésbe, mert azokban 2010-ben ezt megtette, de mindet egybe kellett volna venni. Erről szól az alkotmány is, igaz az én eseteimben volt ami az új jogszabályok előtt történt és így bizony keveredett a régi és az új összbüntetés nálam. ennek ittam meg a levét. Én 1997-óta, ha úgy vesszük most 2023-ig bizony nem voltam szabad ember, igazábólpülföldre se tudtam menni emiatt. Amit elkövettem leültem, többet is, rám nem érvényesült az összbüntetés sajnos. A törvények értelmében a leült 4 ítéletemre már ez nem érvényesülhetett a bírósági verdikt szerint, de ez egy 2018-as döntés volt. Így azóta én folyamatosan írtam a bíróságoknak, hogy már pedig kérem ezeket is összbüntetésbe foglalni. 2021-ben is elutasítottak, sőt 2022-ben és felhívták a figyelmem arra is itt van írásban, hogy alaptalan beadványokat ne írjak. De én csak azt kértem amit a törvény ír, hogy tartsák be és a 10 ítéletemet foglalják összebüntetésbe. Végül 2022-májusában befogadták és nem elutasították a kérelmeimet, s lássunk csodát megszületett az összbüntetés mind a 10 ítélet kapcsán. Sajnos én 4 évet ültem eddig, holott csak 3 év 3 hónapot kellett volna letöltenem. Ez nem igazság és egyben felháborító és bele gondolni is rossz, hogy vajon még hány ember küzd olyannal, mint én ?-mondta Wágner Milán az Esti Újságnak.

Nos Wágner úr esete nem egyedi. Sőt azóta sem oldódott meg igazán, a labda a Kúria és az Alkotmánybíróság között pattog.

Erre vonatkozólag Batta Júlia írt egy igen jó összefoglalást a Kié az utolsó Szó ? szakcikket, ami Wágner úr esetére is magyarázat lehet.

 

Az összbüntetés szabályai utoljára a 2013. július 1-jén hatályba lépő új Btk.-val módosultak, ami további szigorítást jelentett.

Ez a szigorítás háromirányú. Míg korábban azokat a büntetéseket lehetett összbüntetésbe foglalni, amelyeket az elítélt a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedését megelőzően követett el, most már csak akkor van helye, ha az elkövető valamennyi cselekményt a legkorábbi elsőfokú ítélet kihirdetését megelőzően követte el. Az összbüntetés tartamának korábban csak a legsúlyosabb büntetést kellett elérnie, a hatályos szabályok szerint azonban el kell érnie a leghosszabb büntetés és a rövidebb büntetés vagy büntetések egyharmad részének összegét. Emellett korábban az összbüntetés nem érhette el a büntetések együttes tartamát, az új Btk. szabályai szerint már elérheti, csak nem haladhatja meg. A harmadik szigorítást pedig az jelenti, hogy megszűnik a többszörös összbüntetésbe foglalás lehetősége.-írta Batta a szakcikkében.

Az összbüntetés során alkalmazandó anyagi jogszabály tekintetében kifejezett rendelkezést sem a korábbi szabályozások, sem a hatályos Btk. nem tartalmaz. A Kúria jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság többször vizsgálta az összbüntetéshez kapcsolódó kérdéseket, de az alkalmazandó anyagi jogszabály kérdésére nem tért ki. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság és később a Kúria is rögzítette az összbüntetés kapcsán kialakult bírói gyakorlatot.

Ezek közül a legfontosabbak, hogy az összbüntetésbe foglalás a bűnösség kérdésére nem terjed ki, ennek megfelelően súlyosító vagy enyhítő körülmények már nem vehetők figyelembe. Összbüntetésbe csak jogerős és még ki nem töltött büntetések foglalhatók, az összbüntetésbe foglalás előfeltételei pedig aszerint vizsgálandók, hogy az alapítéletek mely időpontban emelkedtek jogerőre.

Tulajdonképpen ezt a kialakult bírói gyakorlatot rögzítette a Btk. átmeneti rendelkezéseiről szóló tv. (Btkátm.) 3. §-a, amely értelmében: „Ha az összbüntetésbe foglalandó ítéletek közül legalább egy a Btk. hatálybalépését követően emelkedett jogerőre, a Btk. összbüntetésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.”

Ez azt jelenti tehát, hogy ha az elkövető több bűncselekményt követett el, amelyeket összbüntetésbe kell foglalni, nem az számít, hogy mikor követte el az egyes bűncselekményeket, és nem is az, hogy mikor hozták meg az elsőfokú ítéleteket, hanem az ítéletek jogerőre emelkedésének időpontját kell figyelembe venni. Azon belül is, ha csak az egyik ítélet jogerőre emelkedése is 2013. július. 1-je utánra esik, akkor az új Btk. szabályait kell alkalmazni az összbüntetésbe foglalásra. Ennek az az oka, hogy az összbüntetésbe foglalás lehetősége az utolsó ítélet jogerőre emelkedésével nyílik meg, ezért az ebben az időpontban hatályban lévő szabályokat kell alkalmazni.

Ahogy láthattuk, az összbüntetéssel kapcsolatban olyan kérdések merülnek fel, amelyekkel nem csak érdemes, hanem kell is foglalkozni, hogy a kialakult ellentmondásokkal terhelt helyzet minél előbb feloldható legyen. Ehhez azonban önmagában nem elegendő az alkotmánybírósági határozat, hiszen ha az Alkotmánybíróság és Kúria továbbra sem tud azonos megközelítést elfogadni, érdemi változás nem történik a jogalkalmazás egységesülése tekintetében. Nem elegendő a probléma megoldásához önmagában a Kúria jogértelmezése sem, hiszen jogegységi határozatával – mint a bíróságok számára kötelező iránymutatással – tudja alakítani a jogalkalmazási gyakorlatot, ugyanakkor maga az összbüntetési ítélet nem tekinthető ügydöntőnek, nem jogerőre képes határozat, így az ellen rendkívüli jogorvoslattal nem lehet élni, vagyis összbüntetés tárgyában hozott határozatokról a Kúria felülvizsgálattal nem dönthet. Ebben a körben tehát arra lenne szükség, hogy a jogalkalmazás olyan alapokra kerüljön, amelyben egyetértés van a legfőbb bírói fórum és az alkotmányossági szempontok felett őrködő Alkotmánybíróság között.

Ugyanakkor a jogalkalmazás egységre jutása mellett megoldást nyújthat a jogalkotó is. A fentiek alapján megállapítható, hogy az összbüntetés hatályos szabályozása és indokolása tartalmaz ellentmondásokat vagy legalábbis olyan megfogalmazásokat, amelyek a jogalkalmazásban ellentmondásokhoz vezethetnek. Ezek mindenképp tisztázásra, egyértelműsítésre szorulnak. Az időbeli hatállyal kapcsolatos problémák megoldása és az összbüntetésbe foglalás büntetéskiszabástól való elhatárolása érdekében célszerű lehet, ha az összbüntetésre vonatkozó szabályok a Btk. helyett a Büntetés-végrehajtási Törvényben kerülnek szabályozásra. Így a Btk. 2. § alkalmazhatósága kapcsán szükségszerűen megszűnnek a viták, ebben az esetben azonban elengedhetetlen lenne azt is szabályozni, hogy mikor melyik Btk. alapján kell az összbüntetésbe foglalást elvégezni, hogy a későbbi hasonló jogértelmezési viták elkerülhetők legyenek.

Összegezve megállapítható, hogy bárhogy is jutunk el a végső megoldáshoz, az utolsó szónak mindenképp közösnek kell lennie, annak érdekében, hogy az összbüntetés jogintézményével és az összbüntetésbe foglalási eljárással kapcsolatban is minden kérdésre kiterjedő, a joggyakorlatba illeszkedő, ellentmondás-mentes szabályozás szülessen, ezáltal pedig a bírói gyakorlat egységessé válhasson és a jogbiztonság elve maradéktalanul érvényesüljön.

( B.J-DE ÁJK )