hirdetés

A tavaszi hidegben, Székesfehérvár belvárosában, a Szent István Király Múzeumban találkoztunk Stoffán György íróval. Egy kávé mellett beszélgettünk hitről, háborúról, nagyböjtről… és mindenről, ami szóba került…

 

– Ön sokáig nem írt politikáról, nem írt belpolitikai botrányokról, de az utóbbi időben záporoznak a cikkei, briliáns gondolatokat fogalmaz meg… Mi történt?

– Nem hiszen, hogy olyan briliáns gondolatok lennének. Csupán igyekszem a valóságot írni a valóságról. Nem nehéz. Adott. Ami a belpolitikai cikkek elmaradását illeti, számomra olyan volna az ellenzéki cirkuszokról háborogni, mintha oldalakat írnék bosszankodva arról, hogy beleléptem a canis merga-ba… Rangon aluli. Erről az ellenzékről, ennek az ellenzéknek a megnyilvánulásairól nincs mit írni. A faluszéli olajpadlós kocsma részeg vendégei ezekhez képest egyetemi tanárok… Emberileg, erkölcsileg, olyan mélységekben vannak, hogy sokszor elcsodálkozom, hogy vajon mennyit fizethetnek nekik azért, hogy vállalják ezt a szörnyen megalázó, szerepet. Mert ha egyszer a történelemkönyvek megemlítik őket, akkor az körülbelül olyan lesz, ahogyan Szamuelyt, Rosenfeld Rákosi Mátyást, vagy Cohen Kun Bélát emlegeti a história.

– Jön a választás, kampány van. Milyennek látja a 2022-es kampányt?

– Nézze, az ellenzékről már elmondtam, amit el lehet mondani. A kormánypárti kampány? Attól függ kinek szól. Én egy kicsit másképpen közelítettem, szólítottam volna meg a választókat. De kell ilyen is… Valamiféle zsenialitás van a dologban, hiszen az értelmiség tudja kire kell szavaznia… A kampány „jelmondata” egy másik választói réteget szólít meg. Azonban komolyra fordítva a szót: Sajnos nem tartom teljesnek a kampányt, mert hiányolom a lényeget. Hiányolom a magyar kereszténység, mint összetartó erő említését, nem tudom miért szégyellik Krisztust, miért nem beszélnek többet a hitről, és miért lett a nyilvánosság a celeb papoké, akiket nem tisztelnek az emberek… Nem elég magunkat kereszténynek mondani, ennek a kereszténységnek vannak kötelezettségei. Szép, hogy segítünk a menekülteken, vannak tetteink, amelyek hasonlítanak a keresztény ember tetteihez, de a társadalmat vissza kell vezetni a gyökerekhez, a keresztény nemzet jelentőségének a felismeréséhez.

– Miért szűnt vagy gyengült meg a magyarokban a kereszténység, mint a nemzet természetes volta?

– Nem csak a magyarokban gyengült vagy szűnt meg. Egész Európa emiatt szenved. És ez a mostani háború oka is, hiszen 108 éve az európai társadalmak egy erőszakos, liberális hazug szellemiségben erőszakos, liberális, hazug alapokon nyugvó társadalmi felépítményben élnek. Megszűnt a civil társadalom feletti keresztény erkölcsi kontroll, sokszor a vallást gúny tárgyává tették, a kommunista és a fasiszta korban a papokat nyilvános tárgyalásokon koholt vádak alapján elítélték… lejáratták az egyházat, megszűntették a királyságokat, soha nem volt demokráciák, köztársaságok születtek. A technika fejlődésével pedig hozzászoktatták az embereket a tragédiák fotelből való szemléléséhez. Ez lélekromboló edzés volt. Ma, amikor a nagyböjti időszakban vagyunk, keresztutat járunk, kevés ember érzi át azt az áldozatot, amelyet Jézus hozott az emberiségért. Nem érzik át a szenvedést, az ártatlan ember elítélésének az erkölcsi súlyát, mert a mai ember mindezt nap mint nap megtapasztalja, hallja, látja. Emellett a jólét és a kapzsi haszonszerzés, az emberi jellemtelenség olyan szintre lépett, amilyen talán soha nem volt a világban. A II. Vatikáni Zsinat pedig, a katolikus egyházat elindította egy lejtős és rögös úton. Tévelygések, a hagyományok megszűnése, liturgikus válság és a Jézus-i parancsok félremagyarázása, relativizálása, a demokratikus egyház, azaz a pápaság nélküli egyház megszervezése folyik. Teljes a káosz a világban.
Szóval: mindezek ellenére a magyarok kereszténysége nem magánügy és nem lett volna szabad kihagyni sem a kampányból, sem a Békementből… de érthetetlen módon mindkettőből száműzték. És ez baj! Mert hit nélkül, a keresztényi elvek állami szinten történő őszinte megvallása és gyakorlása nélkül, a kereszténységet csak szlogenként emlegetve, nem lesz teljes a siker…

– Ez egy kicsit bigott felfogásnak tűnik a számomra…

– Nem bigottság ez a részemről, bár a mai világban már az is bigottnak tűnik, aki letérdel az Oltáriszentség előtt vagy rózsafüzért tart a kezében. Ez egy keresztény ország akkor is, ha ez sokaknak nem tetszik. Történelmi tény és évszázadokig Mária országának neveztük Magyarországot, a Magyar Királyságot. Aztán jött a kommunizmus, ami minden hagyományt és egyházi vonatkozást eltörölt, és ezeket a rendszerváltás sem állította vissza. A nemzeti normalitást törölték el, azt, ami értelmet adott és a lényeget jelentette. Nézze meg ma a társadalmat… Tudja, azt történt a magyarsággal 1945. után, ami ma Európával történik. Nekünk, a magyarság és a kereszténység olyan természetes és összetartozó fogalmak voltak, mint a családban „az anya nő, az apa férfi”. És ezt a természetességet a politikai „LMBTQ”, a szocialista, kommunista, liberális szellemiség és az ÁVH 1945-től szétrombolta. Az elmúlt 80 évben mindössze egyetlen embernek, egyetlen politikusnak Kásler Miklósnak jutott eszébe őszintén, hogy ez a lényegünk, ettől maradtunk meg és ezt kellene visszaállítani. Ezért vagyok Székesfehérváron, mert az erről szóló monumentális tárlatot néztem meg, amely a Professzor úr álma volt… Sokat köszönhetünk ebben is Kásler miniszter úrnak. Nem hittem volna, hogy megérem: amit dr. Vas József szaléziánus történelemtanárunktól hallottam a szentendrei ferences gimnáziumban, az most valóra vált… Van magyarságkutatásunk, van egy csodálatos kiállítás az Árpádok négyszáz éves dinasztikus uralkodásáról és a magyar szentekről… elértünk az alapozáshoz. Mostantól tovább kellene építeni… Remélem lesz rá mód április 3-a után is.

– Önnek elég kemény megállapításai vannak a mai korról…

– Mert nem tartozom a párt-, vagy eszme-kiszolgáló pénzéhes média-csicskások, bértollnokok közé. Negyven éve kimondom és előre kimondom a sok esetben beigazolódott valóságot, köntörfalazás, hízelkedés nélkül. Én negyven év alatt nem voltam sem kommunista vagy liberális, mint a mai nemzeti sajtó „fajsúlyos” megmondóemberei, akiknek pont ezirányú szocializálódásuk miatt, fogalmuk sincs miről beszélek, amikor a kereszténységről esik szó. A megkérdőjelezhetetlen jószándék, bizonyos tájékozottság nélkül édeskevés.

– Bátortalan vagyok, amikor megkérdezem Önt, mi a véleménye a háborúról, annak kimeneteléről?

– Nézze kérem, én nem vagyok jós. Ám, mert a mai világpolitikában aberrált elmebeteg politikai erők harca folyik, nem tartom kizártnak, hogy megszűnik ez a ma ismert civilizáció. Rettegnek az atomtól, de minél jobban belemerülnek a háborúba, annál inkább fennáll a veszélye az atom bevetésének. Mert a háborúban elborul az agy, megszűnik az emberiesség… hallgatnak a múzsák. Az a hazug és aljas szemlélet, amely ide sodorta a világot, 108 év alatt a harmadik háborút generálja. És ennek vége kell, hogy legyen. Vagy így, vagy úgy, de normalitás ellen nem lehet hadakozni, háborúzni. A normalitás mindig győz. Volt már a földön a miénkhez hasonló civilizáció… erre számtalan bizonyíték van. És lesz utánunk is. Ám, kár volt idáig eljutni. Élhettünk volna békében, szeretetben, ezekből adódó jólétben is. Nem kellett! A világot átszőtte egy gyilkos, gyűlölködő, kapzsi, haszonelvű és embertelen szellemiség, amely a kapitalizmusban és a szocializmusban vált láthatóvá. A kommunizmus és fasizmus kevercse, most egyszerre és újra, eddig nem látott mértékben tombol és rombol. Ez válhat végzetessé. Józan ésszel ezt a folyamatot már nem lehet visszafordítani. A háború tehát, sajnos szükségszerű. Kellett történnie valaminek, ami kijózanítja a félrevezetett társadalmakat, az erkölcsileg lezüllött, a teremtés logikáját elvető és kettős mércét használó Európai vezetést, és a népeket. Csak remélni tudom, hogy Európa újra megtanul imádkozni és hinni Istenben! Ha nem, akkor elpusztul. És az nem Isten büntetése, hanem az emberi butaság, értetlenség és primitívség végeredménye lesz.

 

( dr. Fehér Szabolcs )