hirdetés

Nem áll jól a szebb napokat látott Ital Magyarország csődegyezsége a hitelezőkkel. Mindenki a másikra mutogat jelen pillanatban, holott a csődért úgy tűnik a termelők is felelősek, hiszen sokan csak kihasználták egyfajta ugródeszkának az áruházakba szállító nagykereskedő céget úgy, hogy az áruházakkal kezdtek el egy idő után közvetlenül leszerződni a gazdák. Ezzel pedig kárt okoztak. Sőt a borászok egy része maga alatt vágta a fát a megokosodásával. Jelen pillanatban a tartozás 12 százalékát ajánlották fel a cégvezetők , amit az érintettek elutasítottak, mondván: még az áfa visszaigénylésével is jobban járnának. A könyvekből az derül ki, hogy oda-vissza tartoznak egymásnak a Bognár-család tagjainak a cégei, és a csődeljárás alatt álló Ital Magyarország Kft. legértékesebb tárgyi eszköze egy 25 millió forintos Audi terepjáró. Persze van jövőkép és kilábalási lehetőség ezen nehéz helyzetből is, csak a bizalom oda lett. 

 

Bohózatnak minősítette az Ital Magyarország Kft. csődegyezségi javaslatát több pórul járt borász és sörház is. A jól menő ital nagykereskedés, amely bejuttatta az áruházláncokba a magyar borászokat. azonban hibázott mert több partner is kikerülte és közvetlenül az áruházakkal kötött egy idő után szerződést, az Ital Magyarország pedig hoppon maradt. Az egykoron jól prosperáló cég közel 1,5 milliárdos tartozást halmozott fel az évek során. Kérdés sikerül-e a csődegyeszség.

Egy bohózat volt – így jellemezte egy borász a 24.hu-nak az Ital Magyarország Kft. múlt pénteki budapesti csődegyezségi tárgyalását.

Az eseményre azt követően került sor, hogy az italforgalmazó cég becsődölt és – mint korábban megírtuk – milliókkal tartozik a legjelentősebb hazai borászatoknak. A Lurdy Házba szervezett találkozón megjelent a hitelezők – szavazati arány alapján számított – 84 százaléka és az Ital Magyarország Kft. tulajdonosa, Bognár Gábor Andor is. Csalódást csak azért nem keltett a csődegyezségi ajánlat, mert előzetesen megkapták a hitelezők. Az ajánlat lényege: az italforgalmazó a tartozás 12 százalékát hajlandó kifizetni, két részletben.

Kicsit bővebben: a cég az egyezséget jóváhagyó és a csődeljárást befejezetté nyilvánító végzés jogerőre emelkedése napjától, felülvizsgálat esetén a Kúria döntésétől számított hat hónapon belül a tartozás nyolc százalékát kifizeti, majd további négy százalékot legkésőbb 2025. december 31-ig.

A találkozón erre az ajánlatra kellett igent vagy nemet mondani. Bognár Gábor Andor az IMO tulajdonosa egy jelenlévő borász szerint bűnbánóan, de meglehetősen összefüggéstelenül beszélt. A borász beszámolója szerint a cég vezetője megtörtnek tűnt. Egy másik forrásunk azt mondta, „Bognár az exportcélokról beszélt, a konszolidáció az volna, hogy nem Magyarországon, hanem külföldön adnak majd el”.

A hitelezők végül nem fogadták el a cég javaslatát, de talán a vártnál kisebb különbséggel utasították el. Úgy tudjuk, 61 százalék mondott nemet a cég ajánlatára, miközben 39 százalék elfogadta volna azt. Arról viszont megállapodás született, hogy az IMO átdolgozza a csődegyezségi ajánlatát és újabb egyeztetésre hívja a hitelezőket.

Nemcsak a pórul járt borászokhoz, a 24.hu-hoz is eljutott az IMO fizetőképesség helyreállítását és adósságrendezését célzó programja, és az előzetes egyezségi javaslata. Ebben írnak arról is, hogy megítélésük szerint mi vezetett a csődeljárásig.

Megemlítik a hitelnyújtó pénzintézet, a Citibank Magyarországról való részleges kivonulását, ami „likviditási problémákhoz vezetett”. Az IMO nemcsak a Citibank bürokratikus rendszerét, hanem a borászatokat is hibáztatta a helyzet kialakulásáért. Mint írják, az IMO egyfajta ügynökségként szerette volna segíteni a borászatok munkáját. Ez kizárólagos partnerségként működhetett volna az IMO és a borászok között, „ami sajnálatos módon a legtöbb borászattal nem jött létre. Hiába voltak közös fejlesztések, az IMO csak bizonyos láncokra kapta meg a forgalmazás jogát”. Az IMO szerint sok borász direktbe kötötte be tételeit olyan láncokba, ahova könnyű volt bekerülni, de a problematikus láncok az IMO-ra maradtak.

Természetesen írnak a covid hatásairól is, ami alapjaiban rázta meg a borágazatot. Hozzáteszik: az IMO határozott lépeseket tett a költségek lefaragására, több marketinges munkatárstól megváltak, „a problémás termelői márkák helyett saját bormárkák kifejlesztésére fókuszáltak”.

Arról viszont nincs említés a szövegben, hogy a családtagok között elvileg az elmúlt időszakban megromlott a viszony. Pedig ez nem elhanyagolható szempont, hiszen a 24.hu-hoz eljutott csődegyezségi javaslat szerint a két legjelentősebb tartozása két családi céggel szemben áll fenn az IMO-nak. Közel 320 millió forinttal tartoznak a Parador Sörmester Kft.-nek, és 274 millióval a Bognár-Vin Kft.-nek. A szintén Bognárékhoz tartozó Ági Szörp Kft.-nek papíron 75 millióval tartoznak. A családi cégek oda-vissza tartoznak egymásnak: az IMO-nak 250 millió forintos követelése van, de ez szinte kizárólag a családi cégek tartozásából áll össze.

A csődeljárási kérelem szerint az Ital Magyarország Kft.-nek az évek során összesen másfél milliárd forint tartozása gyűlt össze. A cégnek egyébként nemcsak borászatok felé van tartozása, hanem az ismertebb hazai sörfőzdék felé is elmaradt a fizetés.

A Monyo Brewing Kft. sörfőzde 15 millió forintot vár hiába, a Hübris több mint 8 milliót, a Hedon több mint 6 milliót, a HopTop szintén 6 millió körüli összeget.

A fizetési kultúrájuk az elejétől ilyen volt. A tartozási állomány mindig ekörül az összeg körül mozgott– ezt Csernyánszki Áron, a Hübris operatív vezetője nyilatkozta. Meglepte őket a csőd, és habár a működésüket nem veszélyezteti, természetesen érzékenyen érinti őket. Aminek a jelenlegi helyzetben örülni tudnak, hogy a csőd előtt két hónappal kétszer ekkora volt az IMO tartozása feléjük, és azt is pozitív kimenetelnek lehet nevezni, hogy az IMO raktárából „ki tudták mozgatni” a termékeik nagy részét.

Tény kérdése, hogyha Bodnárék a külföldi piacokon tudnak lépni, s a hitelezők felé felvázolt jövőképet  megvalósítják, akkor a partnereket ért jelenlegi kár igen hamar meg tud térülni. Kérdés maradt-e bizalom a csődbe került cégvezetés felé. S nagy kérdés miképp tudják garantálni a gazdáknak azt, hogy többet ne forduljon elő ilyen kellemetlen helyzet. Persze mindehhez a gazdáknak is komolyabban kellene viselkedniük a jövőben, azaz nem lenne szabad kikerülniük a jövőben a céget, és ott hagyni, és az áruházakkal közvetlenül szerződniük, mert ezzel bizony komoly kárt okoztak az Ital Magyarországnak. Az Esti Újság úgy tudja, hogy a hitelező gazdák nem fizettek marketing költséget, nem lett kiszámlázva feléjük az a költség, hogy belistázták a termékeiket az áruházakba. Ez bár senki nem beszél róla súlyos összeg. Így a jelen csődhelyzet kialakulása ennek is betudható a piacot jól ismerő forrásaink szerint és itt hibázott az Ital Magyarország, mert a szerződéseikben semmi olyan pont nem volt, amellyel ezen költségeket az idő előtt megokosodó termelőktől ezt követelhette volna.

Kerestük az Ital Magyarország vezetőit, akik ígéretet tettek rá, hogy napokon belül nyilatkozatot adnak.

 

( Nagy A.)