hirdetés

Magyarország elvesztette a jogállami mechanizmus elleni csatát, de folytathatja a „háborút” a szabályozás ellen. Az Európai Bíróság közölte, hogy elutasítja Magyarország és Lengyelország keresetét, amelyben azzal fordultak a bírósághoz, hogy semmisítse meg a kondicionalitási mechanizmusként ismert, a jogállamiság elveinek tiszteletben tartására kitalált mechanizmust.

 

A döntés nem meglepő, mert a bíróság főtanácsnoka már korábban azt javasolta, hogy a bíróság a végső döntésében utasítsa el a magyar keresetet.

A bíróság az indoklásában leírta, hogy az egymást az ügyben kölcsönösen támogató magyar és lengyel kormány ugyanarra a jogi szakvéleményre hivatkozott az eljárás során, amelyre a korábbi tárgyalásoknál az Európai Tanács is. Eszerint a két kormány azzal az indokkal támadta meg a mechanizmust, hogy
• nincs megfelelő jogalapja,
• megkerüli a már létező, hetes cikk szerinti eljárást,
• túllép az unió hatáskörein,
• és Megsérti a jogbiztonság elvét.

A bíróság ezeket a kifogásokat elutasította.

• A jogalapot az indoklás szerint az adja, hogy nem csupán a jogállamisági elvek megsértése, hanem az ennek uniós költségvetésre gyakorolt hatása miatt lehet megindítani a mechanizmust.
• A mechanizmus szerintük nem kerüli meg a hetes cikk szerinti eljárást, mert a mechanizmus és a hetes cikk célja eltérő és a tárgyuk is különböző. Ez is annak köszönhető, hogy a hetes cikk a jogállamisági elvek visszatérő megsértését szankcionálja, a mechanizmus pedig a költségvetésre gyakorolt hatást.
• A döntés szerint a mechanizmus azért nem sérti a jogbiztonság elvét, mert – annak ellenére, amivel a magyar kormány érvel – a jogállamiság elvei igenis meg vannak határozva, a bíróság ítélkezési gyakorlatában részletesen kifejti, hogy melyek azok a tagállamok által is elfogadott és elismert közös értékek, amelyeket mindannyian osztanak, és a tagállamok ezért kellő pontossággal meg tudják határozni az egyes elvek tényleges tartalmát, és hogy ezek mit követelnek meg tőlük.

A jogállami mechanizmust, illetve végső nevén kondicionalitási mechanizmust 2020-ban fogadták el, de az ötlet maga már jóval korábban felmerült. Miután több tagországban is belpolitikai tényező lett abból, hogy az unió bizonyos tagországaiban nem csak a korrupció komoly probléma, de látványosan olyan politikát is folytatnak, ami alapvetően szembemegy azon országok elképzeléseivel, akik a számlát állják. Az Európai Unió bizonyos politikai szereplői ezért olyan eszközt kerestek, amely képes lehet ezeket a tagországokat rendszabályozni.

Ez nem volt egyszerű helyzet. Az Európai Unió alapvetően nem arra van kitalálva, hogy a tagországokat a belpolitikai irányvonaluk alapján büntesse, és az is komoly kihívás, ha egy tagországban a korrupció nem csak probléma, hanem a rendszer szerves részévé vált.

A sokat emlegetett hetes cikk például túl erős, szinte alkalmazhatatlan fegyver. Ez egyrészt elvenné a tagországok szavazati jogát a tanácson, az EU legfontosabb szervén belül. Másrészt viszont az elfogadásához egyöntetű szavazás kell, ami, mint Magyarország és Lengyelország példájából is látszik, szinte soha nem lesz meg. A nukleáris opcióként emlegetett hetes cikk helyett tehát másik fegyver kellett az EU számára.

Ez a fegyver lett volna a jogállami mechanizmus. Az ötlet maga arról szólt, hogy ha bizonyos tagállamok megsértik az Európai Unió alapvető értékeit, akkor el lehessen tőlük vonni a pénzügyi támogatásokat. Ez így egyszerűen hangzik, de hamar kiderült, hogy a helyzet ennél sokkal bonyolultabb. Az EU lényege alapvetően a pontosan lefektetett és szigorúan betartatott szabályokban van, és viszonylag nehéz szabályszerűen leírni a politikai kultúrát, főleg akkor, ha a tagállamok nagy része eleve nem ért egyet abban, hogy pontosan mi is a politikai kultúra, ami Európa lényegét adja.

Az unió alapvető szándékait legpontosabban talán az Európai Unióról szóló szerződés második, az Európai Unió alapértékeinek védelméről szóló cikke írja le, de erre hivatkozva nehéz pénzügyi szankciókat kivetni. Leginkább azért, mert az EU alapvetően a tagállamok együttműködésén alapszik, ahol a tagállamok vezetőinek egyeztetése hozza meg a legfőbb döntéseket. Ezek a tagállami vezetők mind politikusok, és az Európai Unió Tanácsában a gyakorlatban mindig volt egy olyan, úriemberek közötti megegyezés, hogy nem szólunk bele a másik belpolitikai ügyeibe, mert egyrészt mi sem szeretnénk, ha ők beleszólnának, másrészt mégiscsak megnyertek egy választást, anélkül nem is lehetnének itt.

A jogállami mechanizmus elfogadását az Európai Parlament és a tanács egy része a hétéves költségvetés és a korábban soha nem látott méretű segélycsomag elfogadásához kötötte. Magát a mechanizmust még előbb elfogadták, mint a költségvetést, pont azért, hogy ne lehessen az utolsó pillanatban kialkudni belőle. Ennek ellenére a magyar és a lengyel kormány vétóval fenyegette a hétéves költségvetést, elég komoly politikai botrányt keverve.

Mivel a mechanizmus részletei még nem voltak kidolgozva, a vétó végére több engedményt is sikerült kialkudni. A tárgyalásokról a bizottság, a tanács és a parlament közötti trilógus döntött. A parlament azt szerette volna, ha a mechanizmus hatóköre nagyobb, a tanács pedig ennek az ellenkezőjét. Abban is vita volt, hogy a mechanizmus mennyire vonatkozzon a jogállamiság védelmére, és mennyire az unió költségvetésére. A parlament természetesen azt szerette volna, ha alapvetően a jogállamiságon van a hangsúly, a tanács pedig azt, ha a költségvetésen, mert szerintük a jogállamiság védelmére már létezik eszköz, a korábban emlegetett hetes cikk.

Az egyik kompromisszum, amit sikerült kiharcolni, az, hogy a mechanizmus 2021 január elsejétől érvényes ugyan, de addig nem alkalmazzák, amíg az Európai Unió Bírósága ki nem mondja róla, hogy megfelel az Európai Unió törvényeinek. Ennek a gyakorlati értelme az volt, hogy a magyar választásokig ne lehessen érvényesíteni a mechanizmust, még ha megindítani sikerül is végül. Ez a kitétel teljesült. Valószínűleg hetekig tart majd, amíg a bizottság a mechanizmust a bíróság értelmezése alapján beépíti az uniós jogszabályok közé, utána pedig meg is kell indítani azt.

A bizottság valószínűleg óvatos lesz a mechanizmussal kapcsolatban, leginkább azért, mert ez az első eset, hogy ehhez hasonló jogszabályt alkalmaznának, és kifejezetten fontos, hogy a magyar és a lengyel kormány ne tudja ismét megtámadni az uniós jog elsőbbségét, vagyis ne tudja azt mondani, hogy rájuk a magyar törvények érvényesek elsősorban, nem az unió szabályai. Az Európai Parlament felől viszont nagyon komoly a politikai nyomás, hogy minél hamarabb meginduljon a mechanizmus, ezért nagyon sokáig Ursula von der Leyen sem tudja majd húzni az ügyet. De a mechanizmus megindítása után még hónapokig tartó egyeztetések következnek, ezért bármilyen eredmény legkorábban az év végére várható ezzel kapcsolatban.

Ráadásul az sem teljesen biztos, hogy a bizottság a magyar választásokig tényleg elindítja a mechanizmust, ez ugyanis némiképp ütközne a francia soros elnökség prioritásaival. Az a legvalószínűbb, hogy először Magyarországgal szemben indítják meg, mert a lengyelekkel szemben már most is több ügy van folyamatban az Európai Bíróságon. Ez azért érdekes, mert ha a mechanizmus megindul, a magyar kormány valószínűleg ismét meg fogja támadni azt a bíróságon, a bizottság pedig, mivel ez az első ilyen ügye, szeretne tökéletesen bebiztosított és indokolt tervet lerakni, amelybe a bíróság nem tud majd belekötni.

A másik engedményt, amelyet a vétóval kapcsolatban a tanács kiharcolt a parlamenttel szemben, hogy sokkal konkrétabban szabályozzák, mi az, amire a mechanizmus érvényes, és mi az, amire nem.

Így a gyakorlatban ez a mechanizmus nem azt bünteti, ha a tagországok általánosságban megsértik az EU alapértékeit, hanem azt, ha konkrét problémákat találnak az uniós alapértékekkel kapcsolatban, amelyek ártanak az unió költségvetésének is. Ez egy kifejezetten fontos kitétel, mert erre hivatkozva sokkal kevésbé lehet például az igazságszolgáltatás vagy a média függetlensége miatt alkalmazni a mechanizmust bármelyik tagországgal szemben, hiszen nagyon nehéz bizonyítani, hogy pontosan miben sértik az unió költségvetését. A magyar kormány egyébként nem csak a mechanizmus alkalmazását tudja megtámadni a tanács előtt, hanem azt is, hogy a kiszabni tervezett bírság arányban áll-e a jogállamiság megsértésének szintjével.

( Predrag M.)