A Volvo ismét egy óriási kombival rukkolt elő, a V90-es akkora, mint egy Audi A6 Avant.

A Volvo nem rezelt be a német prémiumligától, egyenesen az olyan nagymenőkre vadászik, mint az Audi, a BMW vagy a Mercedes. Attraktív skandináv design, elsőrangú biztonság, ízléses, megnyugtató hangulatot árasztó kabin, no és a V90-es esetén jókora raktér. A képlet eddig nyerőnek tűnik, már csak az a kérdés, hogy a vevők miként reagálnak a kizárólag négyhengeres darabokból álló motorpalettára.

A V90 D5-öst ugyanis egy négyhengeres, 2,0 literes blokk mozgatja, amelynek teljesítménye 235 lóerős, maximális nyomatéka pedig 480 Nm. Sebaj, biztos olcsóbb, mint a többiek – vigasztaljuk magunkat. Nem éppen! Egy kombi BMW 525d xDrive Steptronic például 16,71 milliótól elvihető, míg a V90 D5 AWD ennél 287 ezerrel kóstál többet. Bátor árazás, annyi szent! A D5-ös alacsony fordulaton is jól terhelhető, hangja alapvetően visszahúzódó, egyedül 3000-es fordulat felett harsány kissé. A nyolcgangos automata lágyan, jó ritmusban kapcsol, amolyan takarékos karakterben dolgozik.

A 20 colos felnikről szívesen lemondtunk volna, keresztfugákon, kátyúkon kissé bukdácsol a Volvo, és ezt nemcsak érezzük, hanem halljuk is. A kormányzás lehetne valamivel több visszajelzéssel szolgáló, a változtatható tekerési erőszükséglet nem oldja meg a direktebb irányítás utáni vágyunkat.

A központi érintőképernyős rendszer kezelése macerás, túl sok a menü, erős napsütésben nehézkes a piktogramok leolvashatósága, az ujjlenyomatok pedig csúnya zsíros foltot hagynak a csillogó képernyőn. A hátsó traktusban – ez most az autó igazi újdonsága – azonban nem igazán találunk hibát. A második sor kellően tágas, ahogy a csomagtér is, amely 560 és 1526 liter között alakítható. A raktérajtó széles, a csomagtartó kellően köbös kialakítású, a támla könnyedén síkba dönthető, egyedül a 473 kilós terhelhetőség soványka, ennél legalább egy mázsával többet várnánk el.