hirdetés

Románia jobban teljesít mint Magyarország. Az egy főre jutó GDP tekintetében a románok utolérték a horvátokat, az egyéni fogyasztásból levezetett életszínvonal-mutató alapján pedig beérték a magyarokat. Így Magyarország 11 év alatt a harmadik helyről hátulról a harmadik helyre csúszott vissza.

 

Romanian banknotesTavaly látványosan elakadt a kelet-közép-európai országok felzárkózása. Az uniós források ideiglenes elapadása visszavetette a növekedést, így az egy főre jutó (vásárlóerő-paritáson számolt) GDP nem, vagy csak alig közeledett az uniós átlaghoz. Valójában már a megelőző években is lanyhult a felzárkózás üteme, amit pedig vélhetően az magyaráz, hogy az Európai Unió fejlettebb gazdaságai is élénkülni kezdtek.

Ahogy az alábbi ábránkon látható, a 2016-os előzetes adatok alapján a térség legfejlettebb országa Csehország az uniós szint 88%-án, a legszegényebb Bulgária pedig a 48%-án áll. A magyar érték 68%-ról 67%-ra csökkent, de ennek egy előzetes adat esetében önmagában nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani. Annak a hosszabb távú tendenciának már sokkal inkább, hogy az utóbbi 10 évben megelőzött minket Szlovákia, Észtország, Litvánia és Lengyelország is. A válság előtt (az akkor még nem EU-tag) horvátok is beértek minket, ám ők a következő években nagyon rossz pályára csúsztak. Mostanra kicsit derűsebb a horvát kép, de a lendületben lévő románok így is beérték őket. Így aztán szinte biztosak lehetünk benne, hogy jövőre már nem tudjuk kapásból rávágni, hogy az EU két legfejletlenebb gazdasága a bolgár és a román, mert utóbbi helyét Horvátország veszi át.


A 2004 óta csatlakozott tagországok még mindig az uniós fejlettségi rangsor alsó felében találhatók, de ezt a képet két fejlemény árnyalja. Egyrészt a legfejlettebb csehek és szlovénok egy főre jutó GDP-je már igen közel van a spanyolhoz, vagyis ők egy nagy nyugat-európai gazdaságot érhetnek be. (Málta egyébként már előzött is, de mivel a szigetország nem a régiónk része, ezért kívül esik a fókuszunkon.) Másrészt a térség fejlettségi szintjére szakadt vissza a válság két nagy vesztese, Portugália és Görögország. Utóbbi egy főre jutó GDP-je tavaly éppen a magyarénak felelt meg.

 

Az unió statisztikai hivatala előszeretettel használ még egy alternatív mutatót az egy főre jutó GDP mellett. Ez a magyarra kissé nehézkesen fordítható “actual individual consumption” (hívjuk egyéni fogyasztásnak), amit az Eurostat a háztartások által megvásárolt javak és szolgáltatások alapján számol. Ez egy szélesebb értelemben vett fogyasztási kategória, mivel olyan tételek is benne vannak, mint az egészségügyi és oktatási szolgáltatások.

Az Eurostat úgy véli, hogy ez a mutató hasznosabb akkor, amikor az állampolgárok jólétét más országokkal kívánjuk összehasonlítani, hiszen ez leginkább a fogyasztási lehetőségekhez kötődik. Az egyéni fogyasztási mutató kiábrándítóbb képet mutat a magyar helyzetről. Ez alapján ugyanis 2016-ban utolért minket Románia, és így az uniós átlag 63%-án állva már csak a horvát és bolgár háztartások tűnnek szegényebbeknek a magyaroknál.

 

Talán meglepő, de az egyéni fogyasztás (AIC) alapján a régión belül Litvániában lehet a legjobb élni. A bolgár háztartások átlagos fogyasztása alig több mint az uniós átlag fele, a litvánoké viszont 86%-on áll, ezzel előzik a portugálokat, és közelítik a spanyolokat. A mutató magyar értéke hosszabb ideje stagnál, így nem csoda, hogy még több ország hagyta le Magyarországot. 2005-ben még csak a cseh és a szlovén háztartások fogyasztása haladta meg a magyarokét, vagyis 11 év alatt a toplistás dobogóról a leggyengébbek dobogójára értünk.